Bajban ismerjük meg, hogy ki a jó barátunk? Tapasztaltatok olyat, hogy baj esetén valaki akit barátnak hittetek, mégsem volt melletetek, más meg, aki korábban nem volt annyira komoly, és fordítva?

Szerintem ez egy tök érdekes kérdés. Eddig én is ezt gondoltam, de most egy kicsit belegondoltam, és elbizonytalanodtam, hogy ilyen kategorikusan ezt ki lehet-e jelenteni.

Szerintem pl. attól még lehet valaki a barátod, hogy nem tud egy adott helyzettel mit kezdeni, esetleg viszolyog tőle, és így elkerüli.

Az is lehet, hogy vannak bizonyos élethelyzetek, amik kicsit jobban összekovácsolnak embereket, vagy épp elválasztanak. Más kérdés, hogy mi van, ha az adott élethelyzet megszűnése után, visszatér-e az eltávolodott barát.

Vannak barátok, akik nem tudnak mindenben jelen lenni, társak lenni, nem tudnak veled sportolni, vagy nem tudnak veled a művészetről beszélgetni, vagy épp nem tudnak melletted lenni, amikor kórházban vagy. De ettől még később lehettek ismét együtt, ha túlteszed magad rajta.

Más példa: Hallottam egy zenész lányával készült riportot, aki elég keserűen beszélt arról, hogy amikor az édesapja halálos beteg volt, egy-két ember kivételével sehol nem voltak a zenész barátok, de a halála után sorra ott voltak az emlékműsorokban, hogy milyen nagy barátok voltak.

De én nem tudok ennyiből pálcát törni a másik feje felett jobban belegondolva, persze fájna nekem is, ha eltűnnének ilyenkor emberek, és még fel se hívnának, vagy ilyesmi, de tény, hogy nem mindenki lelke képes mindent elviselni, mindennel azonosulni. Ettől még lehet "barát", lehet, hogy más típusú bajban vagy kihívásban abszolút megbízható, segítőkész.

Az más kérdés, amikor tudom a másikról, hogy csak a szórakozásban lehet rá számítani, akkor semmiképpen nem barát, max. cimbora.

Barátság szerintem ott veszik el, amikor a bizalom megszűnik. Nálam ez általában olyankor szokott megtörténni, ha az illető "elárul" pl. valami olyan dolgot, amit bizalmasan mondtam neki, pontosabban szándékosan teszi ezt, szándékosan árt, szándékosan bánt meg.

Van olyan, hogy valaki éppen hülye, és meggondolatlanságból kicsúszik a száján valami, amivel megbánt, az még megbocsátható szerintem de ha azt mondja, hogy nem érdekli, hogy mi rossz nekem, stb. akkor nyilván tudomásul veszem, hogy az egyértelmű jele annak, hogy ez nem barátság.

Nem volt olyan baj,vagy rossz,amiben kértem volna akárcsak lelki segítséget is. Megoldottam magam.

Én viszont segítettem barátnak ,nem egyszer.Legalábbis barátnak hittem.Kivétel nélkül mindegyik eltűnt máról holnapra,mikor párja lett és akkor kerültek elő,ha szakítás történt,vagy panaszkodni akart.

Nálam ez viszont nem nyerő,nem vagyok lelki szemetes. Ergo jelenleg senkim nincs ,akit barátnak nevezhetek.Még annyit, hogy életemben idegenek sokkal több tiszteletet,segítséget adtak, mint a családom,vagy a barátok...

F