Hogy tudtatok túllépni VÉGLEG a régi barátságokon? Gimi után csak én kerestem, utóbbi években még csak fel sem köszöntött a születésnapomon. De nem sértődtem meg. Most 2 év után írtam rá, hogy mi a helyzet, megnézte de nem válaszolt. Vége.

Igazából ha elhidegült CSAK azért, mert más egyetemre mentetek, akkor ez nem barátság volt, csak jó ismeretség. Annak idején én minden osztálytársammal jóban voltam, remekül elbeszélgettünk arról, hogy vajon mi volt a helyes válasz a 8-as kérdésre a dolgozatban, de attól még nem voltunk barátok. A legjobb barátommal meg soha nem jártunk egy iskolába. Nem ezen múlik. Valószínűleg annyi történt, hogy ti mint osztály, minden hétköznap együtt voltatok évekig, és ő veled jött ki a legjobban a csapatból. De már nem vagytok együtt minden nap, és egyértelmű, hogy ő nem érezte ezt barátságnak. Felnőttként is lehet barátkozni, sőt.

Nekem is volt ilyen barátom. Eleinte rögtön válaszolt, aztán már csak két hét késéssel, utána 2 hónap késéssel, utána fél évre rá és akkor már éreztem, hogy ennek annyi. A végén 2 évente eszünkbe jutott a másik, de ha írtam már akkor sem reagált. Az emlékek nagyon szépek, azok élénken élnek bennem 15 év után is, örökre élni fognak bennem, jó szívvel gondolok vissza azokra az időkre, az életem legszebb évei voltak. De valahol meg kell érteni, hogy semmi sem tart örökké, vagy csak nagyon ritka dolog az olyan. Tovább kell lépni. A jelenből kell kihozni a legtöbbet, ha a múltból már nem lehet. Nem szabad beleragadni a múltba. Tök 💩, ha vége, és nagyon fájó tud lenni, de inkább előre kell tekinteni, nem hátra. Tudomásul kell venni, hogy megváltoztak a körülmények, mindenkié, az övé is és a tiéd is, mindenki éli tovább a saját életét az új körülményeknek megfelelően. Egyébként nagyon gyakori a fiatalkori barátságok megszűnése az iskola befejezését követően. Sokkal nagyobb arányban lesz ezeknek vége hosszútávon, mint ahány ilyen kapcsolat megmarad és túléli az idő viszontagságait. Gimi után a többség megtalálja a szerelmét, párját, családot alapít, jön az egyik gyerek aztán a másik, a volt barátok pedig egyre távolabb kerülnek a látószögünkből. Valahol ez az élet rendje. Koncentrálj arra, hogy a jelenben is a lehető legjobban érezd magad. Hozd ki a legtöbbet a jelenből, ne ragadj bele a múltba, mert az nagyon tud fájni és nagyon sokáig. Nehéz kijönni belőle. Fogadd el, hogy az élet folyamatosan alakul, változik. Az emberek, régi barátok elsodródnak egymás mellől, másokat, új embereket meg az utunkba sodor az élet. Ne bánkódj azért, ami elmúlt, inkább örülj annak, ami megtörtént és adj esélyt az újdonságoknak, új emberek megismerésének is.

1-es egyetértek az ilyenek sirnak mikor nekik a rossz hogy milyenek az emberek...az elet mindent kiegyenlit.