Igényled azt ,hogy legyenek barátaid és miért?

Nagyon is igénylem, bár ahogy átléptem én is a felnőttkorba, egyre inkább azt az elvet támogatom, hogy inkább kevesebb legyen, de azok minőségiek legyenek. Tiniként és fiatal huszonévesként inkbább csak a mennyiségre mentem.

Ambivertáltnak tartom magam, szóval egyrészt imádom az egyedüllétet, az tölt fel igazán mentálisan. De ugyanakkor vannak az életnek olyan aspektusai, élményei, amiket érdemes inkább a barátokkal megélned, mint magányosan 🙂

30/F

Igénylem őket, majdnem maximálisan. Nekem úgy az igazi, ha/amikor az élményeket másokkal együtt tudom meg-, és átélni. Közben jókat tudunk beszélgetni, nevetni, aranyköpéseket és belsős poénokat gyártani, az emlékekről nem is beszélve.

Főleg olyan barátokra van/lenne igényem, akikkel jókat lehet beszélgetni, gördülékeny és természetes a kommunikáció, és még a közös programokban is benne vannak. De közben hiába számíthatunk egymásra, mégsem vagyunk összenőve.

Jelenleg nincsen ilyen ember az életemben. Egy lány van (én is az vagyok), aki általános óta az egyik legkedvesebb barátom, de vele aligha lehet programokat szervezni, és beülni sem szeret sehová sem:/ de még így is hálás vagyok, amiért ennyi idő után is mellettem van.

Hiába az igény, ha nem megfelelő válaszok jönnek rá.Nem volt olyan barátom, akinek el ne szállt volna az agya,amikor párja lett, vagy előlépett a munkájában.

Önzőek lettek,akkor találtak meg,amikor segíteni kellett volna,vagy olyan érdekes "kéréssel", hogy adjam egy délutánra kölcsön a lakást,mert a szeretőjével nem volt hova mennie. Persze nem adtam oda és lelki szemetes sem akartam lenni.

Nincs barátom hosszú évek óta,próbáltam keresni, ismerkedni - semmi pozitív fejlemény.

F / Bp