Nem nagyon igénylem más emberek társaságát és az úgynevezett barátnőimet is lerázom, elhanyagolom mert nem hiányoznak. Valami baj van velem?

Sose voltak igazi mély barátságaim, akik meg vannak, azok se nagyon érdekelnek. Nyűgnek érzem, ha találkozni kell velük. 26 éves vagyok egyébként. Volt egy gyerekkori barátnőm, akivel azért vesztünk össze mert bele akart kavarni a kapcsolatomba. Akivel összejöttem anno 3 éve, ő is ugyanannál a pasinál pedálozott jó ideje, de a páromat sose érdekelte úgy, és amikor mi összejöttünk, a barátnőm nem bírta elviselni, és folyton össze akart minket balhéztatni, velem nem beszélt, csak a páromat hívta bulizgatni meg örült, ha összevesztünk, abban reménykedett hátha végleges. Mindeközben neki volt egy több éves kapcsolata, akit szétcsalt fűvel fával. Így lett vége az első barátságomnak. A második barátságom is több éves volt. Őt én épitettem le, mert ő meg összeállt egy olyan pasival akit nem szeret és gyereket is szült neki, csakhogy megszabaduljon otthonról. Ebből a dologból kifolyólag mást sem hallottam tőle csak a panaszkodást, a pasija ócsárlását kb 2 éven keresztül, meg az irigységet, mert nekem összejött egy rendes pasi és nem egymás marásából áll az életünk. Úgyhogy elegem lett abból, hogy energiavámpír és leépítettem. A harmadik barátnőm már általános suli óta barátnő, mondjuk vele is volt időszak amikor nem beszéltünk. Őhozzá azért nem járok szivesen, mert ő meg túlságosan rá van kattanva az előző élet, meg az univerzum, karma, stb témákra. Egyszer azt mondta, hogy ő megálmodta, hogy mi ketten előző életünkben úgy haltunk meg, hogy drogosok voltunk és én emiatt utálom annyira a drogokat, meg az alkoholt. Állandóan a spiritualitást keresi mindenbe, a gyerekeit elemezgeti hogy vajon hányadik életük a mostani, jósolgatni akar, meg lelkeket lát néha, szóval fura. Nem szeretem, hogy bele akar vonni engem is ilyenekbe, meg engem is folyton elemezget. De összességében nem nagyon vágyom a társaságára, pedig a fentebb leirtakat leszámítva sokszor úgy meg tudok vele beszélni dolgokat, mintha kb a testvérem lenne. Mégse szeretek hozzá járni valamiért. A negyedik csaj meg a munkatársam volt. Munkahelyen jóba voltunk, de ott is rengetegszer rám volt tapadva, meg meló után mindig vagy fel akart jonni hozzam, vagy valami csavargast talalt ki, es nagyon sok volt belole mindig a hapsi sztorijait hallgatni, épp kivel hogy csinalta. Ő azóta elköltözött innen messzire, de mar lassan 1 éve es azóta is tartjuk a kapcsolatot. Mondjuk ez inkabb őrajta múlik. Én biztos nem keresném ennyit, max 1-2x megkérdezném, hogy mivan vele. Ő hív engem kb 2 naponta, meg állandóan azt szeretné ha felmennék hozzá pestre 1-2 napra. Semmi kedvem hozzá, túl impulzív természet ő hozzám képest. Én igazán jól, inkább idősebb nőkkel jöttem ki jól, és szerettem velük megvitatni az élet nagy dolgait. 2 ilyen kolléganőm is volt akik kb az anyám lehetett volna mindkettő, tök más dolgokról lehetett velük dumálni, mint a fiatalokkal. Na ők az egyetlenek akiket keresek időnként telefonon, hogy mi van velük, mert már nem találkozunk sűrűn. Bennem van a hiba, hogy nincs egy rendes korombeli barátnőm akivel természetesen jön, hogy jól érzem vele magam?

A facebookra se lépegetek be csak 2naponta, vagy max 1 nap egyszer, mert utálom ami ott megy. Baj van velem?