Ez normális kamaszkorban?Nincsenek barátaim, de nem is igénylem, sőt tök jól elvagyok így, félek az emberektől.

Nálam ugyanez van.

Én inkább azt kérdezem, hogy az normális-e, hogy az ember azt latja maga körül hogy ember embert csak kihasznál, szemben vele jópofizik utána a háta mögött szidja és a többi...

Ha ezt látod magad körül, akkor mint erre adott reakció, hogy erre az egeszre te nem tartasz igényt, szerintem normális.

Valószínűleg, ha mast latnál magad körül, nem így néznél es állnál hozzá az emberekhez.

26

Odáig tök rendben lenne, hogy jól elvagy egyedül.

De az már marhára nem normélis, hogy félsz az emberektől .

Nem. Meg fogod kapni pár válaszolótól hogy persze, hogy normális, sőt, érettebb vagy a korodnál, mert nem akarsz bandázni, meg bulizni, meg mittudomén. De igazából nem vagy el jól... Nem fejlődnek a szociális képességeid, nem gyűjtesz tapasztalatokat, nem győzöd le a félelmeidet, és megrekedsz ebben a remete létben.

Ezt nem bszogatásból mondom, hanem csak azért, mert most még könnyebb változnod, mint felnőttként.

Kamaszként nekem se igazán voltak barátaim, olyanok legalábbis tényleg nem, akikkel ide-oda el tudtam volna járkálni. Úgy éreztem, jó nekem úgy, nincs igényem másra, aztán gimiből kikerülve tapasztaltam magamon, hogy a szociális képességeim nem voltak túl jól kiforrottak, és, mint azt előttem is írták, tapasztalatom sem volt valami sok, semmilyen téren sem. Teljesen be voltam gubózva, amire későn jöttem rá. Sikerült változnom (...), de időbe telt.

Viszont, amennyiben félsz az emberektől, az tényleg nem normális, és az idő előre haladtával csak romlani fog, ha nem teszel ellene.

Én is ilyen voltam, most 20 éves vagyok. A "félek az emberektől" mit jelent? Félsz a reakcióiktól, hogy kinevetnek, lenéznek vagy csak nehezen barátkozol?

Ha te jól érzed magad, jól elvagy, akkor nincs ezzel gond, akkor problémás, ha valaki szenved emiatt.

Nekem utoljára általános iskola végén voltak barátaim. Hatosztályos gimibe mentem, 1-2 évig még 2 ált. sulis barátnőmmel tartottuk a kapcsolatot, de utána ők is gimibe kerültek, lettek új barátaik, barátjuk, az egyik lánnyal már nem is lennénk jóban, annyira mások lettünk, gimiben meg nem sikerült barátságot kialakítanom senkivel. Az osztálytársaim levegőnek néztek, bezzeg amikor kellett valami, akkor nagyon szívesen fordultak hozzám és istenítettek. De egyébként meg egyszer nem jöttek oda hozzám, én próbáltam nyitott lenni, bekapcsolódni beszélgetésekbe, de tettek rám magasról. Kicsit azt is éreztem, kilógok a sorból, sosem voltam egy tipikus tinédzser.

Én is olyan ember vagyok, aki jól megvan egyedül, én nem vágyom arra, hogy mindig legyen körülöttem valaki, egyedül is tök jól elvagyok, de azt viszont én is észrevettem, hogy a szociális készségeim nem valami jók. Bár alapból sem, elég introvertált vagyok.