Teljesen elszigetelem magam a világtól! Normális ez? Vagy a kamaszkor velejárója?

Régebben lázadoztam, de teljes tagja voltam a tinitársadalomnak, eljártam a barátaimmal, stb... Most meg itt az emberiség, itt vagyok én, és mintha teljesen külön világ lenne. Nem hisztizek, nem is foglalkozom a világgal. Ez már megy kb 1 éve, de egyre kissebb lesz a kör, amibe az emberek beleférnek. Régebben voltak haverok, akikkel el tudtam beszélgetni, most meg... szóba se állunk. Nem, mert összevesztünk, csak teljesen eltávolodtunk. Az eddigi legjobb barátaim már csak ismerösök. Kibújok a szociális élet alól, a legtöbb idöt a nagyapámmal és az egyetlen legjobb barátommal töltöm (18/F), és tanulással. Boldog vagyok, meg minden... de normális ez? Megszünik körülöttem a világ.

14/L