Hogyan húzod meg a határaidat, ha mások kényszerítenek bele egy döntéskényszerbe?

Kicsit kényelmetlen is előhozakodni, mert egy brutálisan infantilis sztori. Előüre köszönöm, hogyha van türelmed regényt olvasni. És kérlek ilyen degradáló, kigúnyoló, rosszindulatú megyzéseket ne írjatok, azzal nem leszek előrébb. Köszi előre is.

40-50 éves, alapvetően párokból álló baráti körről beszélünk. Ez egy összetartó kisközösség néhány (házas)párból, néhány egyedülálló fickóból áll, közös autórajongásunk miatt lettünk baráti kör. Évente néhányszor csinálunk pár napos közös belföldi vagy külföldi programot, vagy egy-egy hétvégére egyi-egyik párnál vagy egy wellnesspanzióban összjövünk. Kirándulások, közös karácsonyi bulik, autós talikon részvétel stb. De jó kis közösség, saját messenger csoporttal. Én évekig szingliként jártam közéjük, aztán lett barátnőm. Hiába konferáltam fel az új páromnak, amikor már pár hónapja együtt voltunk, hogy jöjjön el ebbe a társaságba, alapból feszengett, de aztán ez oldódott, mivel a barátaim és azok párjai nagyon kedvesen, befogadóan viselkedtek vele, ő is kellemesen csalódott. De sajnos az én barátnőm nagyon zárkózott, a többi "csaj" sokkal lazább, közvetlenebb egymással. És azt levágtam, hogy ez nem jön be nekik, hogy a páromból semmit nem lehet kihúzni harapófogóval sem, kicsit olyan "speciálisan hátrányos helyzetűnek" érzem magam a haverok között, akiknek nőpárjuk egytől egyig ezerszer lazább. De én vagyok olyan úriember, hogy ezt senkivel nem éreztetem, sőt a párom amúgy teljesen jófej módon illeszkedett be a társaságba, mindenből kiveszi a részét a programokon, ugyanúgy a grillezésekkor az előkészületekben, tehát sok tekintetben totál együttműködő és ami lényeg, hogy ő soha senkit nem bánt, nem tesz bántó megjegyzést. Csak nekem, négyszenközt jön mindig ezzel, hogy az XY őt nem szereti, a másik "csak" meg lenézi, stb. Én leszarnám, sőt mondanám mindenkinek, hogy szóljanak, ha sikerült felnőni 50+osként :D

Decemberben volt egy közös összejövetel a törzshely panzióban egy hosszú hétvége. A párom előre jelezte, hogy neki az édesanyja gyógykezelése miatt az az időszak nem alkalmas, volt egy szülinaposunk is, őt táv-felköszöntötte, mindenki felé üdvözletét küldte és sajnálta, hogy nem tudott eljönni. Mindenki más viszontüdvözölte és sajnálták, hogy nincs velünk, hogy csak magam mentem. No itt kezdődik a szappanopera, az intrikák földje.

A párom mondja, hogy az egyik hölgy a szülinapos lányával együtt törölte őt az ismerősei közül. Mondom úgy, hogy a párom a lányt külön felköszöntötte messengeren. Én nem akartam ebbe belefolyni, a párom is arra kért, hogy ne szóljak. De viszont a párom úgy érzi, hogy ki lett utálva, kicsit én is magamra veszem, mert az én páromat törölték, és a párom azt mondta, hogy ezzel a társasággal nem akar többet eljönni közös progira. Pedig amúgy először ő is örült, hogy egy jó csapat tagja.

És itt jövök képbe én, mintha rám lenne írva, hogy "huzakodási kutyarongy". A páromat nem zavarja, ha ahogy régen, magam sokat velük tartok, utazni, kirándulni, hepajkodni. Ebből nem csinál ügyet, de ő nem akar jönni velük.

Viszont engemet zavar az, hogy bele vagyok rángatva egy már bocsánat, de "pitschás" játszmába. Mert ha nem tudom elvinni a páromat, az engemet is érint. Ha elviszem, mert erőnek erejével ráveszem, bár nem iylen vagyok, akkor feszkó lenne. Ha nem megyek el velük én, az nekem hiányozna, mert én személy szerint mindenkivel nagyon jóban vagyok. De ez a negligálás akkor is szól ellenem is, ha nem én vagyok a címzettje.

És itt jön a kutyahuzakodó rongy szerepkör: ha elmegyek a párom nélkül, az a párom és a másik nők hisztije miatt van, nem miattam. Ha nem megyek el, akkor nekem is szar, mert nekem, ha valakit érdekelne, hogy nekem mi jó, akkor az lenne a jó, ha mindenki mindenkivel jóban lenne, mint a többiek, tehát nem lehetetlent várok. Nekem olyan dacos vitézként csak a páromnak adni igazat az sem lenne teljesen önazonos, mert sajnos a párom is szeret túllihegni, túlreagálni dolgokat, ahelyett, hogy leszarná.

Ki mit tenne, együtt tartana az amúgy jó baráti körrel? Beleállna a konfliktus rendezésének levezénylésébe?

Fiatal, túlfűtött koromban az ilyen válaszutaknál általában minden érintettet elküldtem a teleba.... q..... anyjába, de ma már kultúrember vagyok és én igyekszem nagyon empatikus lenni, de az óvóbácsi szerepet azt kikérem magamnak :)