Hogyan húzod meg a határaidat, ha mások kényszerítenek bele egy döntéskényszerbe?
Kicsit kényelmetlen is előhozakodni, mert egy brutálisan infantilis sztori. Előüre köszönöm, hogyha van türelmed regényt olvasni. És kérlek ilyen degradáló, kigúnyoló, rosszindulatú megyzéseket ne írjatok, azzal nem leszek előrébb. Köszi előre is.
40-50 éves, alapvetően párokból álló baráti körről beszélünk. Ez egy összetartó kisközösség néhány (házas)párból, néhány egyedülálló fickóból áll, közös autórajongásunk miatt lettünk baráti kör. Évente néhányszor csinálunk pár napos közös belföldi vagy külföldi programot, vagy egy-egy hétvégére egyi-egyik párnál vagy egy wellnesspanzióban összjövünk. Kirándulások, közös karácsonyi bulik, autós talikon részvétel stb. De jó kis közösség, saját messenger csoporttal. Én évekig szingliként jártam közéjük, aztán lett barátnőm. Hiába konferáltam fel az új páromnak, amikor már pár hónapja együtt voltunk, hogy jöjjön el ebbe a társaságba, alapból feszengett, de aztán ez oldódott, mivel a barátaim és azok párjai nagyon kedvesen, befogadóan viselkedtek vele, ő is kellemesen csalódott. De sajnos az én barátnőm nagyon zárkózott, a többi "csaj" sokkal lazább, közvetlenebb egymással. És azt levágtam, hogy ez nem jön be nekik, hogy a páromból semmit nem lehet kihúzni harapófogóval sem, kicsit olyan "speciálisan hátrányos helyzetűnek" érzem magam a haverok között, akiknek nőpárjuk egytől egyig ezerszer lazább. De én vagyok olyan úriember, hogy ezt senkivel nem éreztetem, sőt a párom amúgy teljesen jófej módon illeszkedett be a társaságba, mindenből kiveszi a részét a programokon, ugyanúgy a grillezésekkor az előkészületekben, tehát sok tekintetben totál együttműködő és ami lényeg, hogy ő soha senkit nem bánt, nem tesz bántó megjegyzést. Csak nekem, négyszenközt jön mindig ezzel, hogy az XY őt nem szereti, a másik "csak" meg lenézi, stb. Én leszarnám, sőt mondanám mindenkinek, hogy szóljanak, ha sikerült felnőni 50+osként :D
Decemberben volt egy közös összejövetel a törzshely panzióban egy hosszú hétvége. A párom előre jelezte, hogy neki az édesanyja gyógykezelése miatt az az időszak nem alkalmas, volt egy szülinaposunk is, őt táv-felköszöntötte, mindenki felé üdvözletét küldte és sajnálta, hogy nem tudott eljönni. Mindenki más viszontüdvözölte és sajnálták, hogy nincs velünk, hogy csak magam mentem. No itt kezdődik a szappanopera, az intrikák földje.
A párom mondja, hogy az egyik hölgy a szülinapos lányával együtt törölte őt az ismerősei közül. Mondom úgy, hogy a párom a lányt külön felköszöntötte messengeren. Én nem akartam ebbe belefolyni, a párom is arra kért, hogy ne szóljak. De viszont a párom úgy érzi, hogy ki lett utálva, kicsit én is magamra veszem, mert az én páromat törölték, és a párom azt mondta, hogy ezzel a társasággal nem akar többet eljönni közös progira. Pedig amúgy először ő is örült, hogy egy jó csapat tagja.
És itt jövök képbe én, mintha rám lenne írva, hogy "huzakodási kutyarongy". A páromat nem zavarja, ha ahogy régen, magam sokat velük tartok, utazni, kirándulni, hepajkodni. Ebből nem csinál ügyet, de ő nem akar jönni velük.
Viszont engemet zavar az, hogy bele vagyok rángatva egy már bocsánat, de "pitschás" játszmába. Mert ha nem tudom elvinni a páromat, az engemet is érint. Ha elviszem, mert erőnek erejével ráveszem, bár nem iylen vagyok, akkor feszkó lenne. Ha nem megyek el velük én, az nekem hiányozna, mert én személy szerint mindenkivel nagyon jóban vagyok. De ez a negligálás akkor is szól ellenem is, ha nem én vagyok a címzettje.
És itt jön a kutyahuzakodó rongy szerepkör: ha elmegyek a párom nélkül, az a párom és a másik nők hisztije miatt van, nem miattam. Ha nem megyek el, akkor nekem is szar, mert nekem, ha valakit érdekelne, hogy nekem mi jó, akkor az lenne a jó, ha mindenki mindenkivel jóban lenne, mint a többiek, tehát nem lehetetlent várok. Nekem olyan dacos vitézként csak a páromnak adni igazat az sem lenne teljesen önazonos, mert sajnos a párom is szeret túllihegni, túlreagálni dolgokat, ahelyett, hogy leszarná.
Ki mit tenne, együtt tartana az amúgy jó baráti körrel? Beleállna a konfliktus rendezésének levezénylésébe?
Fiatal, túlfűtött koromban az ilyen válaszutaknál általában minden érintettet elküldtem a teleba.... q..... anyjába, de ma már kultúrember vagyok és én igyekszem nagyon empatikus lenni, de az óvóbácsi szerepet azt kikérem magamnak :)
válasza:Alapvetően abban látom a problémát, hogy szerinted a párodnak kutya (ha már felhoztad :) ) kötelessége lenne jóban lenni a baráti köröd minden tagjával. De ez egyáltalán nincs így, még a családtagjaiddal sem köteles jóban lenni. Van úgy, hogy két ember egyszerűen nem szimpatikus egymásnak, és kész, semmi értelme erőszakosan konfliktust rendezni, mert valószínűleg egyik félnek sem tennél jót vele. Írod, hogy ő megpróbált beilleszkedni a baráti körödbe, nem jött neki össze (ezen mondjuk nem vagyok meglepve, sokszor láttam már olyat, hogy a "régebbi", hangadó csoporttagok lenézően reagáltak az "új" megjelenésére).
"ha mindenki mindenkivel jóban lenne, mint a többiek, tehát nem lehetetlent várok"
Igen, szép elképzelés, de ezt erőltetni nem lehet és nem is érdemes. Ha nem jönnek ki jól egymással, nagyon maximum is csak kínos feszengés lenne belőle.
válasza:Senkinek nincs önismerete és egyenes kommunikációja, ez az alap kiindulás.
A barátnőddel valószínűleg tényleg van valami, amit te tudsz is a szíved mélyén, csak az agyadban lévő hitrendszered miatt nem látsz rá, illetve azért mert saját magadat sem ismered. Tehát meg akarsz felelni mindenkinek.
Nem illetek össze, így ebben a formában.
De ha rálátnál, hogy a baráti társaságod tagjai nagyon gyerekesek, mert ha valaki nem olyan mint ők, akkor törölnek, meg játszmáznak. Ezek a barátok, komolyan? 40-50-es felnőttek.
Neked kell tudnod, hogy ki szív tőled több energiát.
A barátnőd, aki szerintem korrekt és rá is lát a dolgokra, hogy azok az emberek kuka, de nyilván rád való tisztelettel nem mondja így ki nyíltan.
Mikor írtam, hogy van a barátnőddel valami, azt úgy értettem, hogy valami, ami miatt nem szimpatikus neked sem és a barátaid egy részének sem. Ez a valami az, hogy ő látja a valósagot. Ti nem. A barátaiddal. Ezért nem illetek össze.
Sajnálom.
válasza:Köszönöm szépen, nagyon korrekt és jókat írtatok. Sosem veszem rossz néven az olyan infókat, amikből magam is tanulhatok. Igen, ez az önismeret kérdés egy érdekesség. Sokan nem vagyunk vele magas szinten, ahogy feltehetően én sem. Azt mondjuk továbbra sem tudom, - és ez is lehet egy önismereti hiányosság - hogy mondjuk emiatt a csajos hiszti miatt kukázzam-e az ettől eltekintve egyébként jó banda minden egyes tagját, hiszen a feszkó az anya-lánya páros és még egy másik hölgytag személyéhez köthető, a barátnőmön kívül. A férfi tagok és a párok közül két párnak a nőtagja abszolút nem részese ennek.
Sőt a legjobb barátom, aki ebben benne van, (az ő párja az enyémmel is totál jóban van) ő is nem csipázza ennek az intrikus anyalánya párnak az anya tagját, csak annak férje miatt viseli el, mert ő, az "intrikuséknál" a családapa az nagyon jó srác. Szóval ott kínos nekem is, hogy van egy összesen 11 tagú társaság, ahol igazából 2 nő nem jön ki a barátnőmmel. De ennyi. Mindenki más teljesen frankó pro és kontra is.
Aki azt írta, hogy van a barátnőmben olyan, ami nekem sem tetszik, az elég jó pszihológusi érzékkel rendelkezik, mert valóban van ilyen faktor. De ez egy olyan faktor, amire azt mondom, hogy válóoknak kevés, elviselni sok, azaz full örlődés. Mert azt a pár alkalmat, hiszen nem találkozunk minden héten vagy hónapban, azért akár az én kedvemért is ki lehetne bírni. Én ellenkező esetben ezt tenném. A párom kedvéért elviselném, ha az ő köreiben valaki nem kimaxoltan 100% szimpi.
válasza:5-ös, teljesen jogos, amit mondasz. Két dolog az, amiben kényszert érzek, de nem tudok mit tenni.
Azt látom, hogy az egész társaságban az összes többi nő az összes többi nővel ki tud jönni, nem nyomják le másnak a torkán ezt a békát, csak az enyémen, ez pedig sajnos - és tudom, ez az én fasszzságom is, - de egyfajta speciálisan hátrányos helyzetű fílingként élem meg. Tudom, hülyeség, tudom, az én koromban pláne hülyeség, de nekem fontos a lelki béke és ez egy kívülről való, a lelki békém ellen irányuló testálás. Mindegy, hogy kinek a "hibájából". Könnyebb lenne elviselni, ha nem úgy kéne éreznem magam, hogy "csak én" hogy ez "csak velem" történik.
És így bele vagyok kényszerítve, erőltetve abba, hogy ha elmegyek, akkor azt látom, hogy mindenki mindenkivel hepi, kizárólag, egyedül csak nem nem volt illdomos elvinni magammal a páromat.
Természetesen az viszont nagyon nagy szerencsém, hogy a párom nem problémázik velem, ha én a továbbiakban is összejárok velük.
De valahogy kicsit úgy érzem magam, hogy egy ilyen végtelenített ciklusba kerültem azzal, hogy kényszerbe, testáltságba taszítódtam.
"Miért kell a te baráti körödet rákényszeríteni a barátnődre? Ők a te barátaid." - igen, igen, de ordít bennem, hogy hogyhogy a többi nőnek a tőbbi nővel és pasival semmi baja? CSAK KÖRÜLÖTTEM fortyog ez a szar.
válasza: válasza:Én is voltam ilyen helyzetben, szintén autós baráti kör.
Nem tudtam annyit piálni, viháncolni és rázni magam mint a többi barátnő a csoportban.
Az első alkalom után világos volt hogy sokkal értelmesebb vagyok náluk, bár próbáltam csatlakozni a kétbites kommunikációjukhoz. Pucoltam a zöldséget sütögetéskor, vittem tollast, szóval erőlködtem hogy valamennyire én is jó légkört teremtsek.
Viszont engem is kinéztek maguk közül, ugyanígy érezhető volt az ellentét, irigység a többi lánnyal (a fiúkkal semmi gond nem volt)
Én is azt csináltam hogy a páromat engedtem egyedül, aztán hamar véget is ért a kapcsolatunk mert ő is hasonló szinten volt intellektuálisan mint az a társaság...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!