Mit kellene tenni ezzel a barátsággal?

En huszonev utan is kukaztam baratsagokat, meg voltak olyanok, akikkel hosszu ideig szunet volt es utana folytattuk, mintha vege se lett volna.

Eroltetni csak frusztracio neked es ertelmetlen. En elengednem. Kesobb meg lehet valami, de ha nem, jobban jarsz a jo emlekekkel, mint ennek az eroltetesevel, ami csak keseru erzes.

Nekem sajnos volt részem hasonlóban. Egész általános iskolában mint kb testvérek úgy voltunk éjjel-nappal együtt, de amint másik középsuliba mentünk, mintha megszüntem volna létezni a számára, pedig 2 utcával laktunk egymástól. Én voltam az aki mindig programot csinált, hívtam át, mentem át hozzá stb. Utána távolköltöztünk egymástól és mégannyira eltávolodtunk, és azt vettem észre hogy mindig azokkal barátkozott akikkel épp egy iskolába vagy munkahelyre járt (mondjuk olyan mély barátságokat mint velem nem alakított utána ki).

Iszonyúan bántott sokáig, de valamilyen szinten túltettem magamat rajta és elfogadom hogy sose lesz újra olyan a barátságunk mint anno mert sajnos kettőn áll a vásár. Viszont azóta hogy elfogadtam, sokkal jobban beszélünk, de persze megintcsak én vagyok aki ír neki, vagy hívja, szerintem ha egy évig nem írnék neki, nem írna rám, max a születésnapomon - de ezt elfogadtam. Ettől függetlenül érdekel mi van vele és pár hetente ráírok, mert nekem fontos a dolog, és mindig örül nekem amikor írok.

Szerintem ilyen esetben nem kell feltétlenül megszakítani a kapcsolatot. Egy ideig azt hittem az lenne a legjobb, de amikor néhanapján összefutunk, nagyon jól érezzük magunkat, jó visszaemlékezni azokra a dolgokra amiket együtt átéltünk. Szerintem ezért érdemes tartani a kapcsolatot, de nagyon fontos volt hogy megváltoztassam az elvárásaimat.

Ahogy te is leírtad, a barátod lusta és az enyém is és mindig is ilyen volt. Sajnos vannak ilyenek, hogy egy ilyen mély, szinte "testvéri" barátságot hagynak elhomályosodni lustaságból de akármilyen furán hangzik, ezt (legalábbis az én barátom) nem rosszindulatból csinálja, egyszerűen ilyen a jelleme, akármilyen bosszantó és sértő tud ez lenni azoknak, akik a te, vagy az én cipőmben járnak!