Volt màr olyan baràtsàgotok ahol úgy éreztétek szünetet kell tartani? Mi miatt kellett a szünet és mi lett a baràtsàggal? Megújult vagy szétment?

Egyszer határozottan volt ilyen érzésem, egy másik alkalommal pedig határeset; ott inkább csak eljátszottam egyszer a gondolattal.

Az elsőnél azért, mert egyszerűen álladóan veszekedtünk. Volt egy stresszes időszaka (végzős gimis évünk), és nem tudtunk rendesen kommunikálni, mindig veszekedésbe torkollt az egész. Az egyik olyan jól sikerült, hogy utána hónapokig nem beszéltünk. Őszintén szólva, nekem jót tett, hogy nem volt kontaktusunk, szabályosan jobban érzetem magam. Később próbáltuk megbeszélni a dolgot, de sosem lett olyan, mint előtte. Nem vagyunk rosszban, vagy haragban, de már évek óta annyiban kimerül a dolog, hogy felköszöntjük egymást szülinapokkor és ennyi.

A másik esetben pedig annyira külön utakon kezdtünk haladni, hogy a dinamikánkon is meglátszott, meg ugye a beszélgetéseinken is. Néha kifejezetten erőltetettnek tűnt az egész, de szerintem ő is érezhette. Utána hónapokig alig beszéltünk, utána viszont (szerencsére) kezdtünk elég szépen visszatalálni a régiekhez. Még mindig nem 100%-os, de szerintem jó úton haladunk afelé.