Voltak barátaid, akikkel megszakítottad a kapcsolatot, vagy ők szakították meg veled? Mi volt az oka?
Engem már ignoráltak, építettek le többször is. Eleinte rosszul esett, de ma már egyáltalán nem érdekel.
Meguntam, hogy folyamatosan meg kellett felelnem mindenkinek.
Hogy elkéstek, vagy lemondták a talit az utolsó pillanatban.
Hogy folyton számonkértek és magyarázkodnom kellett mindenért.
Hogy mindig ment a sértődgetés, a hiszti, a rinyanyafi..
Meguntam, hogy nem lehetek önmagam, folyton szerepeket kellett játszanom, hogy elfogadjanak és ne utáljanak ki.
Most már nincsenek barátaim, igényem sincs rá. Nekem a barátság már teher lenne. Így vagyok boldog. :) Végre önmagam lehetek!
válasza:20.: Ha nem bánnád, akkor nem foglalkoznál vele, és főleg nem jelentenéd ki, hogy nem bánod. Eszedbe sem jutnának, nemhogy még kérdést is kiírsz róluk...
Csak nyugtatgatni próbálod magadat, meg önigazolást nyerni mások visszajelzései alapján. Ez neked a nagy végre önmagam lehetek? Ugyan, most is éppen ugyanazt csinálod, mint régen, csak most nem azt játszod el, hogy boldog vagy, hanem hogy mennyire rendben vagy, mennyire jó ez neked így most.
válasza:22.: Egy rövid időre kedvem támadt kiosztani téged. Az arrogáns, támadó stílusod miatt. De tudod mit? Én segíteni jöttem ide neked, jóindulatú próbáltam lenni. Igazán sajnálom, hogy így bánsz azokkal, akik a javadat akarják!
Még egy jó tanács. Ne személyeskedjél senkivel sem, ne írd le róluk a véleményedet, és ne kötekedj. Mégpedig azért ne, mert senki sem kért meg rá. Neked se kell elviselni, ha nem bírja az egód, de akkor meg ne írj ki kérdést, ne oszd meg másokkal az életedet, na viszlát, sok szerencsét az életben!
válasza: válasza:Barát.
Családalapítás.
Távolság.
Farönk anyuka.
Érdek megszűnése.
Együtt a négy!
válasza:Kérdező,a 21-essel értek egyet.
Az egész stílusodról süt a fentebbség,a lenézés,bármennyire próbálsz mást mutatni,ahogyan a valóságban is. (Hiszen le is írod,hogy folyton másnak kellett mutatnod magad,hogy elfogadjanak)
Az emberek ugyanígy meglátják a maszk mögött a valódi,nagyképű,lekezelő éned,ahogy itt a fórumban.Próbálj meg ilyen maradni,és ha ezek után megmaradnak melletted,na akkor előttük már többé nem kell játszani.Persze,ez egy szélsőséges tulajdonság,(a lekezelő stílusra gondolok)sokaknak tüske leszel a szemében,de azért akadni fog egy-két arc,akinek ez bejön.
27# Én csak azt adom vissza, amit kapok.. Sokkal több ember volt velem szemben lenéző, lekezelő, mint én másokkal. Ha nekik szabad, akkor nekem is. Ahhoz képest, hogy mennyi rosszat kaptam sok bunkó embertől, hozzájuk képest én egy kedves ember vagyok. Igen, mindig meg kellett játszanom magam, mindig boldognak kellett lennem fapofával, tökmindegy, hogy szarul voltam, vagy szomorú voltam.. Mert ha szóvá tettem, hogy nincs jó kedvem, még letoltak, hogy panaszkodom.
Sosem vettek komolyan. Sosem lehettem önmagam, mert mindig éreztették velem, hogy egy senki vagyok, örüljek, hogy van, aki szóba áll velem, mert különben tök egyedül lennék.. Ilyet sose mondana egy igaz barát.. Ez is arról szól, hogy puszta szánalomból voltak velem, de egyébként meg sosem álltak ki mellettem, ha a helyzet úgy kívánta.. Ha meg kedves voltam, akkor csak kihasználtak engem, tehát jöhet ez a duma, hogy nagyképű, lenéző vagyok. Igen az vagyok, mert mindig az volt a tapasztalatom, hogyha kedves vagyok, akkor kiröhögnek, kihasználnak, eltaposnak engem!
Ez a lenéző attitűd egyfajta önvédelem, mert megtanultam a világban, hogy "légy kedves és kicsinálnak"... Aztán meg hirtelen felszívódtak, mindenféle magyarázat nélkül. Nem a vélt lenéző viselkedésem miatt hagytak ott engem, épp fordítva van: valójában ők néztek le engem és mélységesen megvetettek mindig is és végre most legalább kimutatták a foguk fehérjét.. De nem bánom. Semmit sem tettek hozzá az életemhez. Kik ezek az emberek?? Nem is léteznek..
válasza:Utolsó vagyok:
Nézd,én akkor is azt mondom,ha ez sorozatában megtörténik veled,akkor annak mindenképpen oka van,és azt be kell látnod,hogy kizárt,hogy mindenki,akivel találkoztál elvárt tőled valami elvárhatatlant,és mindig te voltál az áldozat.
Valami mellett biztosan elmész,valamit nem jól ítélsz meg,vagy elfogult vagy.
Az áldozattá válásnak is van egy oka,egy hiba a gépezetben.Általában valamilyen bántalmazás,aminek hatására valamilyen abnormális viselkedés fejlődik ki az illető társas viselkedésében. (Pl túlzott figyelemigény,vagy ragaszkodás)
Nem ismerlek,de nekem a soraid alapján ez rajzolódik ki.
29# Annyi önkritikám van, hogy nyilván nem véletlen az sem, hogy nincsenek barátaim. Egy ilyen emberrel, mint én, én magam se akarnék barátkozni. Valószínű nem is tudnék semmi pluszt adni egy kapcsolatba.
Ahogy idősödöm, úgy érzem magam egyre frusztráltabbnak, az emberi gonoszságot pedig egyre nehezebben tudom tolerálni. Hamarabb akadok ki dolgokon, mert túl sok sérelem ért már engem az életben és folyamatosan gyűlik. Türelmetlenebb is vagyok sokkal.
Régebben még tudtam tolerálni azt, ha bunkó valaki, csak némán mosolyogtam, de ma már lehet elküldeném a büdös francba az illetőt. Aki velem barátkozna, jelen állapotomban lehoznám az életről, mert eleve alacsony energiaszinten vagyok. Ez persze cseppet sem mentesíti egyáltalán azt a sok embert, aki kihasznált, átvert. Mert miattuk is lettem ilyen frusztrált, megkeseredett, ebben nagy szerepük van.
Ugyanakkor ma már nincs is akkora igényem barátságra, mint mondjuk 10 éve. Azt veszem észre, hogy tök jól meg vagyok egymagam. Idegesít, ha hozzámszólnak, idegesít, ha beszélnek hozzám, mert 5 emberből 4 úgyis valami bunkó, sértő dolgot fog mondani nekem.. Nincs is igényem társaságra sem. Saját magam vagyok a legjobb társaság. Ez a kérdés is okafogyott. Nem hiányzik már nekem a hiszti és a dráma..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!