Miért nincsenek barátaid?

Az évek alatt kikoptak mellőlem.

Gimi közepén sokat változtam (határozottabb lettem, önbizalmam lett, javult a kiállásom, többet jártam emberek közé, nyitottabb lettem, kisugárzásom is sokkal pozitívabb lett), és mivel többnyire a "régi énemhez" hasonló barátaim voltak, onnantól már nem volt minden rendben. Volt, aki próbált visszahúzni és/vagy versengeni kezdett velem, amivel éket vert közénk, és sosem tudtunk azon túllépni. Olyan is volt, hogy annyira különbözőek lettünk, mert a másik lány közben még zárkózottabb lett, hogy már olyan döcögős volt a kommunikáció, hogy nem erőltettük tovább.

Illetve, a leggyakoribb eset: az elsők közt voltam, akit eldobtak maguk mellől, amikor párkapcsolatuk lett.

Az egészben az volt a legrosszabb, hogy eleve nem volt sok barátom, pedig mindannyiukat igazinak gondoltam, és még ráadásul mindenki 1-2 év alatt tűnt el. Azóta pedig hiába fordulok/fordultam meg olyan helyeken, ahol lehetett volna barátkozni, új embereket megismerni, mégsem jártam sikerrel. Amikor ott vagyunk, és van egy dolog, ami összeköt minket (egyetem, önkéntes dolog, munka, gyakorlat, vagy bármi hasonló), akkor minden klappol, mintha legjobb barátok lennénk, akik 1000 éve ismerik egymást, de amint kijövünk onnan, abból semmi sem marad. Pedig, sok új ismeretséget szereztem az utóbbi kb. 1 évben, sokan megdicsérték a személyiségem, barátságok mégsem jöttek össze.

Aztán már egy ideje nem is próbálkozom, amivel ugye magam alatt vágom a fát :/ netes írogatáshoz semmi kedvem, energiám nincs, élőben meg egyszerűen nem találkozom mostanság olyannal, akivel meglenne a kölcsönös szimpátia, akivel remek barátok lehetnénk. Nem is találom már a korosztályommal a közöshangot, sokak viselkedése szerintem gáz is, meg.. elég nehezen tudom magam túltenni azon, hogy sokan milyen könnyen eldobják a másikat, mennyire nem jelent már egy igazi barátság annyit, mint évekkel ezelőtt.