Hogy vegyem rá hogy fogyjon le?

Az emberek 90%-a nyavajog valami miatt állandóan. Ennyi erővel senkivel se barátkozz. Az igazi barátom nyavajgását meghallgatom ha tudok segíteni ha nem....ezért igazi barátság. Bocs "barátság"

#12 Problémái mindenkinek vannak, hol kisebbek, hol nagyobbak, ilyen az élet. De egy normális beszélgetés nem abból áll, hogy ezeket a másikra zúdítjuk, és panaszáradatokkal licitáljuk túl egymás nyomorát. Szerintem egy baráti vagy családi összejövetel akkor jó, ha együtt röhögünk, sztorizgatunk, beszélgetünk, és/vagy szórakoztató dolgokat csinálunk ezáltal boldoggá tesszük magunkat és a többieket is. Pont azért jók az ilyen programok, mert kiszakítanak minket a nyomorunkból, lesz pár boldog óránk a szürke hétköznapokon túl, és érezhetjük azt, hogy van még élet a munkánkon túl. Emellett a barátságok elhanyagolhatatlan része a lelkizés, és támogatás. Nyilván ha valaki szakított, meghalt valakije, kirúgták, elválik, akármi, akkor támaszkodhat a barátaira, kiöntheti nekik a lelkét, sírhat miközben simogatják a hátát, megnézhetik vele a kedvenc filmjét 50x, stb. Persze néha vannak általánosabb lelkizős összejövetelek is, mikor valaki csak úgy maga alatt van (angolul erre mondják, hogy "feeling out of it", a magyar megfelelője most nem jut eszembe). És akkor lehet filozofálni, hogy az életnek nincs értelme, meg sz*r a kapitalizmus, és hasonló elcsépelt pesszimista örök igazságok, amikről néha jól esik ventelni és panaszkodni, még ha nincs is értelme. Vagy hogy milyen sz*r kövérnek lenni, köcsög a főnök, és igazából már a szex sem olyan, mint 20 évesen. De ezek a lelkizések nem minden egyes összejövetelen zajlanak. Az nem barátság, hanem a másik lelki szemetesnek használása, és igazából semmit nem ad egyik félnek sem, hiszen a folyamatos panaszkodástól senki nem érzi jobban magát, attól még pláne nem, ha közben még más nyomorát is hallgatja.