Minden barátom fokozatosan kivándorol, kiköltözik külföldre. Hogyan dolgozzam fel?
Húszas évek elején járok és a velem egyidős barátaim fokozatosan mind elhagyják az országot, és nem is terveznek hazajönni. Mind másik országban szeretne élni (EU).
Nagyon magányosnak érzem ettől magam, úgy érzem, cserben hagynak és önzőek. Felbomlanak a baráti társaságok, sok éves barátságok sorvadnak el. Nekik nem jelent semmit? Fontosabb a saját életük, mint a kapcsolataik. Volt, akivel évekig tartottam online a kapcsolatot, de amint lett párja, megszakadt vele. Nagyon kilátástalannak érzem a helyzetet, úgy érzem, hiába teszek egy barátságba energiát, ha ez a vége.
Főleg, hogy ennyi idősen egyetem után már nincs annyi közösség és a kortársaimon is azt érzem, hogy nem keresnek új barátokat, mindenki elvan az eddigi társaságaival, vagy épp külföldön akarja kezdeni az életét. Akik a mindennapokban körülvesznek - munkatársak, hobbi által megismert emberek - ott is abszolút érződik, hogy nem barátság, csak haverság, mivel csak addig fog tartani, amíg rendszeresen látjuk egymást, utána nincs kedvük fenntartani a kapcsolatot, energiát tenni bele, még ha közel is élünk.
Én sem örülök a jelenlegi helyzetnek, ami Magyarországon van (politikai , gazdasági, társadalmi gondok). De nem a kivándorlásban látom a megoldást, hanem azt érzem, hogy tartozok annyival a társadalomnak aki felnevelt, hogy én is építem az országot, nem pedig kiviszem a tudást. Hiszen a kivándorlás csak ront a bajon. A barátaimban azonban nem látom ezt a felelősségtudatot: csak magukra gondolnak, se családra, se másra. 1-2 generációval idősebbek nekem is ezt tanácsolják. De én nem hiszem azt, hogy máshol kolbászból van a kerítés, bevándorlónak se könnyű lenni.
Engem pont a közösség, közeg tartana meg, ezt érzem a "gyökereimnek", de így talajtalannak érzem magam, hogy mindenki itthagy. És így magam sem tudom, mit kezdjek. Magyar párt szeretnék, családot és nekik szép jövőt, lehetőleg itthon, barátok, ismerősök között.
Ki hogy látja ezt? Aki velem egyidős, mit gondol, mit tervez? Hogyan lehet ezzel megküzdeni?
Nem az volt a kérdés, hogy ez önzőség-e vagy sem. Nyilván mindenkinek a saját élete a legfontosabb, és nem tartok senkit vissza. Ettől még jogom van arra, hogy cserbenhagyva érezzem magam. Attól még, hogy nekik ez az optimális döntés, a barátságra nézve negatív hatással van. De nem ez volt a kérdés, hiszen ez az ő döntésük.
Az a kérdés, én mit tudok ezzel kezdeni, feldolgozni. Szóval konstruktív javaslatokat várok az adott helyzetre.
Írtátok az új barátokat, mondtam, hogy azt aktívan keresem, de ennyi idősen már az a tapasztalatom, a kortársaim kevésbé nyitottak, megvan a saját kis világuk, társaságuk. A másik oldala ennek pedig az, hogy reménytelennek, feleslegesnek érzem beletenni az energiát ezekbe, ha az lesz a vége, hogy ők is kimennek. Bár talán 25 felett aki eddig maradt, az nagyobb eséllyel marad(?) Ezzel kapcsolatban mik a tapasztalatok?
Csak pont a kamaszkor meg az egyetemi évek, amikor sok új embert ismertem meg, még az a kor, amikor nagyon képlékeny a jövőképe az embernek, és az ekkor kötött barátságaim nagy része érintett lett az elvándorlásban.
Illetve ez pl. egy elég aktuális kérdés párkeresésben is, ki hol képzeli el a jövőjét.
#11 Ez sajnos ilyen. A legtöbb gyerekkori/fiatalkori barátság amúgy sem tart örökké. Én egyetem után is könnyen szereztem barátokat. Ha kimozdulsz otthonról, akkor menni fog. Otthonról szomorkodással szinte 0 az esély rá. Most csak gondolj bele, hogy elmész melóba. Ha autóval mész, akkor semmi interakció nincs másokkal. Ha tömegközlekedéssel, akkor mit csinálsz? Füles a füledben és hallgatsz valamit? Esetleg nyomkodod a telefonod? Észre vetted már, hogy az alatt az idő alatt mi történik körülötted (nem az ordibáló alkoholistára gondolok). Nekem 2 nagyon jó barátságom is a buszon kötődött, mivel könyvet olvastam ezek helyett (20 évesen).
Most csak abba gondolj bele, hogy a legtöbb ember azt nem tudja kezelni, ha valaki rámosolyog az utcán/buszon/boltban. Vagy hülyének nézi vagy azt gondolja, hogy ez fel akar szedni. Kicsit nyitottabbnak kell lenni és menni fog.
A sportolás és a hobbik nagyon jó megoldást hoznak az életben a te problémádra. Önkénteskedés alatt is jó barátságaim születtek, amik a mai napig tartanak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!