Minden barátom fokozatosan kivándorol, kiköltözik külföldre. Hogyan dolgozzam fel?
Húszas évek elején járok és a velem egyidős barátaim fokozatosan mind elhagyják az országot, és nem is terveznek hazajönni. Mind másik országban szeretne élni (EU).
Nagyon magányosnak érzem ettől magam, úgy érzem, cserben hagynak és önzőek. Felbomlanak a baráti társaságok, sok éves barátságok sorvadnak el. Nekik nem jelent semmit? Fontosabb a saját életük, mint a kapcsolataik. Volt, akivel évekig tartottam online a kapcsolatot, de amint lett párja, megszakadt vele. Nagyon kilátástalannak érzem a helyzetet, úgy érzem, hiába teszek egy barátságba energiát, ha ez a vége.
Főleg, hogy ennyi idősen egyetem után már nincs annyi közösség és a kortársaimon is azt érzem, hogy nem keresnek új barátokat, mindenki elvan az eddigi társaságaival, vagy épp külföldön akarja kezdeni az életét. Akik a mindennapokban körülvesznek - munkatársak, hobbi által megismert emberek - ott is abszolút érződik, hogy nem barátság, csak haverság, mivel csak addig fog tartani, amíg rendszeresen látjuk egymást, utána nincs kedvük fenntartani a kapcsolatot, energiát tenni bele, még ha közel is élünk.
Én sem örülök a jelenlegi helyzetnek, ami Magyarországon van (politikai , gazdasági, társadalmi gondok). De nem a kivándorlásban látom a megoldást, hanem azt érzem, hogy tartozok annyival a társadalomnak aki felnevelt, hogy én is építem az országot, nem pedig kiviszem a tudást. Hiszen a kivándorlás csak ront a bajon. A barátaimban azonban nem látom ezt a felelősségtudatot: csak magukra gondolnak, se családra, se másra. 1-2 generációval idősebbek nekem is ezt tanácsolják. De én nem hiszem azt, hogy máshol kolbászból van a kerítés, bevándorlónak se könnyű lenni.
Engem pont a közösség, közeg tartana meg, ezt érzem a "gyökereimnek", de így talajtalannak érzem magam, hogy mindenki itthagy. És így magam sem tudom, mit kezdjek. Magyar párt szeretnék, családot és nekik szép jövőt, lehetőleg itthon, barátok, ismerősök között.
Ki hogy látja ezt? Aki velem egyidős, mit gondol, mit tervez? Hogyan lehet ezzel megküzdeni?
válasza: válasza:“ Fontosabb a saját életük, mint a kapcsolataik”
Na most ebbol a mondatbol vilagosan latszik hogy kamu a kerdes. Legalabbis szeretnem azt hinni, hogy nem el olyan ember a foldon, aki komolyan kepes lenne elvarni a barataitol, hogy csak azert ne vagjon bele valami ujba, hogy neha ossze tudjanak futni. Nagyon remelem hogy ez a kerdes csak valami gag, mert ha Te tenyleg azt varod a barataidtol hogy a Te kedvedert ne menjenek kulfoldre , es keressenek tobb penzt, akkor oriasi baj van a fejedben.
De megegyszer mondom , szerintem ez egy trollkerdes.
válasza:Ez nem csak a kivándorlás miatt van. Nem törvényszerű de a gyerekkori barátságok ritkán tartanak örökké.
Eljön az a pont mindenkinek az életében amikor a gondtalan gyermeki élet véget ér és vállalni kell az önálló élettel járó felelősségeket.
Nem mindíg akkor lesz szabadidőd amikor szeretnéd, nem mindíg lesz pénzed amikor éppen kikapcsolódnál egy kicsit a haverokkal.
Ha ők a boldogulásuk kulcsát a külföldi létben látják akkor a legtöbb és legjobb amit tehetsz, hogy elfogadod.
Velük is tarthatnál ha van olyan közeli barátod akivel ez megvalósítható.
De ezért ők nem önzőek. Egyszerűen csak élni szeretnék az életüket és nem csak túlélniba hónapokat.
Kicsit idősebb vagyok, 3x eleje.
5 éve élek Németországban úgy ahogy odahaza sajnos nem tudnék.
Nincs kolbászból a kerítés egyáltalan de kényelmesebben lehet élni sokkal.
Társasági életem az nem igazán van mert nem nagyon találom a hangot a munkahelyen sem a többiekkel.
Nem az ő hibájuk, nekem hiányzik egy kisebb de jó magyar társaság.
válasza:Húszas évek elején jársz? Úgy gondolkodsz mint valami ősember ...
Még én is jobban gondolkodtam a barátság témakörében már akkor, mint te ...
Nem voltak barátaim, de nem is volt szükségem azok megtartására sem. ... a legjobbak így gondolkodnak.
Nem kamu, miért lenne? Örülök, hogy jobban érzik magukat kint és (legalábbis most azt gondolják) szebb életük lesz. De azért nekem rosszul eshet, hogy itt hagynak, nem? Légyszi ezt engedd meg :D
Amíg még csak 1-2 barátom ment ki, akkor még eleinte érdekes volt, amikor a felük, akkor még kezelhető, de most, hogy már a 80%-uk, így már nyomasztó, és kétségbeejtő, hogy a maradék 20% is tervezgeti a közeljövőben. Látszik, hogy nem ez a generáció vagy, hogy nem hiszed el, hogy ilyen rossz a helyzet.
Az volt a kérdésem, hogyan dolgozzam ezt fel. Nyilván nem megakadályozni akarom, és nem is tudom, nem is lenne jogom rá. Abban szeretném a segítségeteket kérni, hogy konstruktívan adjatok tanácsot, hogyan dolgozzam ezt fel, mit javasoltok?
válasza:Jaj, ez konkrétan olyan, mintha én írtam volna, az elejétől a végéig. Szóval nem vagy egyedül ezekkel a gondolatokkal.
Nekem is szinte az összes barátom kivándorolt, és még mindig többen ezt tervezik a közeljövőben.
Nekem egyedül az segített, hogy lassan elfogadtam, hogy velük ritkábban találkozom, de amikor találkozunk, az tartalmas. Most már a(z egykori) legjobb barátaimmal sokszor csak évente 1-2-szer találkozunk (már ha hazajárnak, persze, de van, akivel sajnos megszakadt a kapcsolat).
Itthon nekem is inkább “haverjaim” vannak, viszont találtam egy olyan hobbit, ami miatt rengeteget vagyok közösségben, ez teszi ki a fél életemet, a másik felében pedig betábláz a tanulás és a munka.
Tudom, ez nem túl hasznos válasz, de őszintén szólva ezzel nem nagyon tudunk mást tenni, mint elfogadni. Nyilván nem tarthatja itt a barátait senki erővel, a “távbarátságok” pedig sose lesznek olyan szorosak, mint a közeliek.
Egyetértek azokkal a gondolataiddal is, hogy azzal sehogy sem lesz jobb a helyzet, ha mindenki elhagyja az országot (amellett, hogy tökéletesen megértem, miért teszik), én is itthon tervezem az életem, amíg csak lehet, és olyan hivatást választottam, amivel segíthetek az embereknek.
Ha ez felderít egy kicsit, az egyik barátnőm, aki pár éve úgy költözött külföldre, hogy “ő már soha nem jön vissza”, épp most költözik haza, hogy egy segítő munkát végezzen. Tehát vannak, akik külföldön élve is ráébrednek erre.
#6: nagyon jól esett, hogy megértesz. És ez biztatóan hangzik :)
Nekem mindig is tartalmas barátságaim voltak, szóval innen jobbá sajnos már nem tudnak fejlődni, csak leépülni. Van egy barátom, akivel pl át tudott alakulni évi 1-2 hosszabb látogatássá a dolog, megyünk együtt erre-arra, én is meglátogatom. Nálam száll meg, ha hazalátogat, de félek, ez is csak amiatt/addig van, mert hasznos a szállás. Persze, ezen kívül is beszélünk, de örülnék, ha lenne körülöttem gyakrabban látott barát is, és nem írogatni kell mindig mi történt az életünkben, hiszen egy idő után teljesen más lesz, más emberekkel, más környezetben. És sokkal több szervezést, áldozatot igényel az ilyen többnapos látogatás. Persze most még meg tudom oldani, de család mellett pl már más lesz.
Igazából szerintem nekem egy helyi baráti társaság hiányzik, akikkel legalább havonta össze tudunk ülni, programokra menni. Szoktam egyedül is menni erre-arra, könnyen ismerkedem. Fenntartani és igazán erős barátsággá érlelni nehéz ezeket, ezért fáj a sok kivándorlás.
válasza: válasza:Két éve költöztem ki külföldre, aminek elég sok oka volt, de ezeket nem részletezném feleslegesen, hiszen nem ez volt a kérdés. Életem egyik legjobb döntésének tartom és az egyedüli hátránya az, hogy csökkent a személyes kontaktus a családom és a magyar barátaim terén. Ugyanúgy szinte minden nap beszélünk egymással (főleg videóhívásban) és rendszeresen látogatjuk meg egymást. Nyilván nem ugyanolyan, de mindenkinek egy élete van, nem áldozhatja fel a saját álmait mások miatt. Ez nem önzőség, vagy ha az, semmivel se rosszabb, mintha valaki magához szeretne láncolni valakit.
Egy barátság (főleg ha gyerekkorban vagy kamaszkorban kötődött) sokszor anélkül is semmivé lesz, hogy valaki elköltözne. Az élet már csak ilyen, nem minden barátság állja ki az idő próbáját, illetve ebben a korban változnak meg leginkább az emberek (szerintem). Vannak olyan barátságaim, amik már akkor elsorvadtak, amikor vége lett a gimnáziumnak és mindenki más-más egyetemekre ment (annak ellenére, hogy a többségünk Budapesten maradt), míg vannak olyan barátságaim, amikor az óvoda óta töretlenül megvannak és szinte minden nap beszélünk egymással.
Mindig lehet új barátságokat kötni és szerintem neked is ezt kéne tenned. Biztos vannak különböző érdeklődéseid, hobbijaid, ezek alapján lenne érdemes elindulnod.
24/N
válasza:Senkinek sem kötelessége, hogy más kedvéért valahol maradjon. A szüleim sem jókedvükből vándoroltak ki lassan 40 éve Svájcba. Itt ismerkedtek meg. 6 gyereket felneveltek, akik mind beszélnek magyarul. Viszont azzal, hogy bevállalták ezt, nekünk sokat adtak.
Nem azért vándoroltak ki, mert könnyebb, hanem amiatt, mert itt vannak lehetőségek. Itt sincs kolbászból a kerítés (pl 3 hónapot lehet otthon egy anyuka a kisbabájával, de 4,5 éves koráig nincsen ingyenes gyerekfelügyelet. Utána is csak fél napot).
Ők könnyen alkalmazkodtak, beilleszkedtek, találtak helyi barátokat. 6 gyerek felnevelése közben 2 céget is építettek. Közben pedig nem mentek lelkileg tönkre, évente több hétre elvittek minket nyaralni. Mindkettőjüknek volt/van baráti társasága. Magyarokból és helyiekből álló is. Előbbivel egy idő után inkább megszakították a kapcsolatot, mivel nem találták pár év után a közös hangot (szüleim beilleszkedtek, ők nem akartak).
Szerintem nem voltak önzők. A nagyszüleinket sem hagyták magukra. Édesanyám 3 évig ápolta nagymamámat (nagypapám kicsivel születése után meghalt). Édesapám pedig 5 éve ápolja a nagyszüleimet. Mi is megyünk/mentünk mindannyian segíteni évente 1x2 hétre. Ennyivel tartozunk a nagyszüleinknek is, akiknél felejthetetlen nyarakat töltöttünk.
Én a mai napig hálás vagyok a szüleimnek, hogy mindketten mertek lépni. 3 anyanyelvem van, számos másik nyelven beszélek, 2 hazám és nekik köszönhetem, hogy nekem nem kellett ezt az utat végigjárnom. Én is követem a hagyományainkat. Magyar férjem van, a gyerekeinket magyarul neveljük. Ismerem a magyar történelmet, irodalmat, földrajzot. Néhány magyarnál talán jobban is, mivel tőlem elvárták minden nyáron, amikor Magyarországon voltam, hogy ezeket tudjam. Másképp a szüleimet lenézték.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!