Online alapú barátságról van szó. Ti hogyan kezelnétek a helyzetet? 17/F

És ha megoldásként én is ugyanannyit teszek bele, mint ő?

Itt most sokáig csak annyi volt a különbség a két fél között, hogy az egyik hetes csúszásokkal válaszolt (amikor még tényleg elfoglalt volt), a másik pedig 1–3 napos késleltetéssel.

A jelenlegi helyzet pedig megbeszélhető, hogy ki mit csinál miért.

#22, Bocsi, de nekem hadd legyen már legalább egy hangyányival több fogalmam arról, mi történik kettőnk között. Egyetlen egy beszélgetésünket sem láttad soha. Senki sem olyan hülye, hogy évekig kapcsolatban maradjon, olykor hosszú ódákat írjon válaszként egy embernek, akit nem kedvel. Nem kell belémlátni a ragaszkodó ördögöt. Tudom, hihetetlenül hangzik, de észre tudom ám venni én is, ha nem látnak szívesen. Sőt, szükség esetén még rá is tudok kérdezni, hogy tényleg így van-e. Micsoda elképesztő képességek. Kedves tőled, hogy ezt mind kinézed belőlem, köszi.

Egyébként már folyamatban van kettőnk viszonyának a felderítése. Majd minden kiderül.

Lehet fogadásokat tenni 😅.

#23, Köszönöm a jóslatot. Figyelembe fogom venni ennek is a lehetőségét.

Egy-két túldíszített elemet leszámítva azért nincs baj a beszédstílusommal, ugye?

Mondjuk ha a következő kivagdosott szövegrészleteket vesszük példaként:

↓↓↓↓↓

Mindezek mellett ő az egyik legjobb barátom, szeretem és becsülöm őt. Sok tulajdonságában hasonlít rám, ami úgy általában véve eléggé ritka jelenség.

A szövegben megpróbáltam elkerülni a „legjobb barát” kifejezést, úgy tűnik, sikertelenül. Én csak annyit állítottam, hogy számomra ő egy a legjobb barátaim közül, azt nem, hogy ez visszafelé irányban is pont ugyanígy van. (Nem kérdeztem rá soha így konkrétan, úgyhogy csak találgatni tudnék a hozzám fűzött pontos viszonyának kapcsán.) Tényleg nagyon jókat lehet vele beszélgetni. Ritkán találok olyan embereket, mint ő.

Kikérem magamnak, tudok élőben barátkozni; van is néhány barátom a suliban; csak a környezetemben lévő emberek nem mindig olyanok, akikkel sok a közös érdeklődésünk, ezért keresgéltem online.

Biztosíthatok mindenkit afelől, hogy a magánbeszélgetéseim, nem ilyen módon szoktak zajlani (!!!)!

Értettem, vissza kell fognom magam egy kicsit. Amit a válaszok közt tapaszaltam, eléggé kiábrándító volt, viszont minden bizonnyal szükségem is volt rá, szóval köszönöm. Fel kellett dolgoznom az információt, miszerint netes tevékenységeim során hajlamos vagyok egy idegesítő, tudálékos kis pöcsnek tűnni mások szemében. Eközben átgondoltam a magánéleti beszélgetéseimet is, amelyeket visszanézegetve egyáltalán nem tűnök olyannak, mint amilyen itt vagyok, hála a Jóistennek.

↑↑↑↑↑

Ezek hétköznapinak is beszámíthatóak, nem? Van bennük még valami kivetnivaló elem talán? A „kapcsán” helyett pl írhattam volna „kapcsolatban”-t is.

Őszinte, építő kritikát szeretnék, ha lehet; és ha mindenkinek megfelel, akkor a sok fontoskodó, keresett szeméthalmazt kihagyva esetleg ilyen stílusban folytatnám az ezután következő bármelyik netes beszédemet.

Kérlek titeket, hogy a kritikában tényleg csak ezeket a példákat vegyétek figyelembe, a korábbi szövegeim következményében kialakult elfogultságaitokat mellőzve. Elemezzézek úgy, mintha nem is ugyanaz írta volna őket, mint a korábbi egyesek számára hányingerkeltő szövegeket. Sokat segítenétek vele. :)

Addig is, ezeket a „Nem vagy a barátja, akadj le róla, hagyd békén” féle elfogult mondókákat kérem, hanyagoljuk már egy kis időre.

Csak azért, mert idegesítő a netes (tehát nem hétköznapi) sílusom, nem leszek minden egyes ember számára egyből egy kolonc, akit mások csak eltűrnek és/vagy utálnak.

Ki fogom deríteni majd én magam, hogy mit gondol rólam.

Végül kiderült egyébként: Nem tart engem sem rongynak, sem akaszkodónak, sem ördögnek. Az itt elhagzó válaszok következményeképpen teljes őszinteséget várva rákérdeznem konkrétan ilyesféle témákra. Azt mondta szeret velem beszélgetni, és szívesen találkozna velem élőben.

Köszönöm, hogy elviseltétek a hülyeségeimet, amelyek itt, ebben a kérdésben bontakoztak ki.

Inkább egy rakás idegen előtt legyek hülye, mint a magánéletem szempontjából jelentékeny emberek szemei előtt. Nem hiszem, hogy jó fényt vetettem magamra bármelyikőtök szemében; ennek ellenére úgy gondoltam, egy lezárást még simán megérdemel ez a téma.

Köszönöm a közreműködést.

Persze attól függetlenül, amit mondott, hetek óta nem beszéltem vele; de hát ugye a szándék a lényeg. Az a lényeg, hogy világosan megmondta, mi a véleménye rólam.

Megpróbálom úgy kezelni ezt a kapcsolatot, amilyen valójában. És igazából mindig változik, mindig úgy érdemes hozzáállnom, amilyen. Mesterségesen megszüntetni viszont eszem ágában sincs. Nem áll az érdekemben, hogy ilyesmit tegyek.

Ez pl most egy nagyon forgalmas időszak számára minden szempontból, úgyhogy gondoltam, nem írok rá egy ideig. Majd ő ír, ha akar.

Mindent összegezve, ez sem éppen egy mintabarátság, elhiheted. Leginkább ugye azért, mert online. Az átlag embernek van millió fontosabb dolga az életben, mint a low-budget „levelezőtársak”. Sosem hibáztatnám érte.

Kezdenek szépen lassan fogyogatni a magánéletem innen-onnan összeszedett alkotóelemei. Szerencsémre, van pár új jelölt a közvetlen környezetemben (tehát nem online), akikkel nemrég ismerkedtem meg, és jókat lehet velük beszélgetni. Mondhatni, az ő létezésük tartja bennem a lelket, meg a reményt.

Ritka az olyan ember, aki hasonlít rám érdeklődési körök és személyiség terén. Ha pedig egy ember sincs körülöttem, akikkel meg lehet beszélni dolgokat, hamar összeomolnék, mint instabil szerkezet. Meg kell előznöm ezt a problémát.