Online alapú barátságról van szó. Ti hogyan kezelnétek a helyzetet? 17/F

Úgy látom közben törölték #2 hozzászólását, pedig ő is érdekes gondolatot osztott meg velünk. A jelenlegi #2-es eredetileg #3-as volt.

Akinek túl hosszú ez a nagy tömb így egyben, attól AZT KÉREM, hogy CSAK A SAJÁTJÁT OLVASSA. (Nem kiabálást szeretnék imitálni a nagybetűkkel, éppen csak a lényeget emelném ki.)

#2, Hang- és videóhívás, időnkénti találkozás – Vettem a tanácsot, köszi.

#6, Miféle stílusra gondolsz? Kérlek, írd le minél részletesebben; kíváncsi vagyok. Hajnali fél kettőtől aludtam reggel kilenc óráig.

A szövegben megpróbáltam elkerülni a „legjobb barát” kifejezést, úgy tűnik, sikertelenül. Én csak annyit állítottam, hogy számomra ő egy a legjobb barátaim közül, azt nem, hogy ez visszafelé irányban is pont ugyanígy van. (Nem kérdeztem rá soha így konkrétan, úgyhogy csak találgatni tudnék a hozzám fűzött pontos viszonyának kapcsán.) Tényleg nagyon jókat lehet vele beszélgetni. Ritkán találok olyan embereket, mint ő.

Kikérem magamnak, tudok élőben barátkozni; van is néhány barátom a suliban; csak a környezetemben lévő emberek nem mindig olyanok, akikkel sok a közös érdeklődésünk, ezért keresgéltem online.

#7, Köszönöm a személyes tapasztalataidat.

#8, Köszönöm, jó tanács. Korábban is tervezgettem már hasonlót.

#9, Önmagával mostanában úgy hiszem, teljesen renben van. Kellemes fordulatok következtek be az életében az utóbbi időszakban. Talán az „írni nincs kedve” jelenség lehet a probléma elsődleges forrása.

Oh, szóval fárasztó lehet a stílusom. Talán privát üzenetekben is hajlamos vagyok ilyesféle beszédstílust felvenni, viszont sokkal ritkábban, sokkal lightosabb formában. Úgy érzem, az még belefér. Gondoltam, ha már Gyakorikérdésekről van szó, akkor megadom a módját rendesen. Köszönöm a véleményed.

#10, Biztos sok csalódás ért már az életben, ha így gondolkodsz a barátság témájáról.

#11, Na de kérem. Tényleg ennyire elviselhetetlen lennék, csak azért mert egy picit megválogatom a szavaimat?

Nem szeretnék én ráakaszkodni senkire. Aki nem szeretne velem barátkozni, azt nyilván elengedem, megkönnyezem, menjen Isten hírével. Boldog nem leszek tőle, de amit meg kell tenni, azt meg kell tenni; nincs mese. Szerintem egy kicsit eltúloztad ezt a „nem akar tőle semmit, csak azt, hogy hagyja békén” helyzetet; majd utánajárok az érme sötétebbik oldalának is a kedvedért :)

#12, Köszönöm a kedves szavakat. Tudok ám hétköznapibb nyelven is beszélni, szoktam is gyakran, egyszerűen csak jólesik a választékosság.

Kerülésnek még nem nevezném azt, ahogy a barátom hozzám áll. Az egyhetes válaszidő mindig is jellemzője volt; és sokat is írt mindig; minden kérdésemre válaszolt sok hónapon, éven át. (Nem hiszem, hogy fegyvert fogtak rá közben. Úgy éreztem, önszántából csinálja.) Hisz most is csak 70 százalékos beszédmennyiség-csökkenésről van szó.

#13, Oké, lehet tényleg túlzás egy kicsit. A Gyakorikérdések-felhasználókról szóló részét nagyon is komolyan gondoltam, azért írtam. Ahogy néhány korábbi válaszomban is említettem már, magánélet terén nem szoktam ilyen stílussal szórakozni, maximum nagyon visszafogottan.

#14, Hát igen, ha tényleg elfoglalt lenne, valószínűleg ki sem írtam volna a kérdést. Köszönöm szépen, rendkívül bölcs gondolatok.

Biztosíthatok mindenkit afelől, hogy a magánbeszélgetéseim, nem ilyen módon szoktak zajlani (!!!)!

Talán itt a neten, inkognitóban hajlamos vagyok egy apró kis színjátékot folytatni (másik személyiséget felvenni, aki okosabbnak tűnik nálam), ezt beismerem. Hülye szokás. Ebben a jelenségben többek között az is szerepet játszik, hogy egyszerűen csak nem szeretek szerkesztetlen szöveget kiadni a kezeim közül.

Ezt a Gyakorikérdések helyesírás szekciójában – ahová mostanában a legtöbb kérdésemet írni szoktam – nem tette eddig még szóvá senki.

Értettem, vissza kell fognom magam egy kicsit. Amit a válaszok közt tapaszaltam, eléggé kiábrándító volt, viszont minden bizonnyal szükségem is volt rá, szóval köszönöm. Fel kellett dolgoznom az információt, miszerint netes tevékenységeim során hajlamos vagyok egy idegesítő, tudálékos kis pöcsnek tűnni mások szemében. Eközben átgondoltam a magánéleti beszélgetéseimet is, amelyeket visszanézegetve egyáltalán nem tűnök olyannak, mint amilyen itt vagyok, hála a Jóistennek. Ettől függetlenül hiába hivatkozok rá álarcként, mondandóm precíz, tudálékos módon történő megfogalmazása is ugyanúgy a személyiségem részét képezi a hétköznapi chatstílusommal egyetemben.

Mellesleg megjegyezném, hogy imádott barátom magánbeszélgetésben felvett stílusa sok szempontból hasonlít az enyémre. Nem erre az ócska színjátékra, amit itt játszom nagy derűvel, hanem arra a visszafogottabb fogalmazásmódra, amelyet a hétköznapi életben használok.

Egy online alapokkal rendelkező távbarátság hosszútávú fenntartása egyesek számára valóban kimerítő lehet. Ha látnátok a beszélgetéseink hangulatát, – amelyet eszem ágában sincs konkrét példákkal, esetleg képekkel demonstrálni – ti is arra a következtetésre jutnátok, hogy én sem nem vagyok egy másokra ráakaszkodó kihasznált, elhajított rongy, és ő sem egy udvariasságból válaszolgató áldozat vagy éppen egy számító gonosz ördög, aki random netes rongyokba botlik.

Bízzatok bennem, kezelni fogom a kapcsolatot egyes válaszolók fantasztikus tanácsainak felhasználásával.

Emellett nem vagyok aspergeres sem... csak egy átlagos srác, aki sokkal később tanult meg barátokat szerezni, mint a kortársai, és ettől függően vagy függetlenül, vannak egyesek számára furcsának tűnhető szokásaim. Én is csak egy egyszerű ember vagyok, aki mások tiszteletére és szeretetére vágyik.