Normális hogy 34 évesen családosként nincsenek barátaim, akik voltak meg elfordultak vagy kikoptak?
Ahogy apa lettem szinte fél év leforgása alatt azzal szembesültem hogy barátok nélkül maradtam. Pedig próbáltam egyensúlyban tartani a dolgot hogy család mellett a baráti körre is maradjon idő. De mindezek ellenére elfordult tőlem az összes ismerősöm akit barátnak gondoltam nagy ritkán csak akkor jelentkezik némelyik ha segítségre van szüksége.
Új ismeretségekre meg úgy érzem ebben a korban sokkal nehezebb szert tenni mint mondjuk 25 évesen.
Hasonló cipőben járó család apák nálatok is fordult elő ilyen?
Életre szóló barátság kevés van. Az élethelyzet-változásokkal sok barát lemorzsolódik. Igazából sok barátság felszínes. Barátkozni azonban mindig érdemes, mert sok haver közül nagy eséllyel lesz egy-két tartós barát is, ráadásul barátok nélkül rossz élni.
Nekem sok barátság akkor szűnt meg, miután elmentem abból az iskolából, munkahelyről, ahol összebarátkoztunk. Később volt olyan, hogy azt sejtettem, hogy aki sikeresebb lett nálam, az valószínűleg elkezdett lenézni, ezért morzsolódott le. Volt, aki meg irigy volt rám ilyen-olyan okokból. Az emberi gyarlóságok is sok barátságot tönkretesznek.
Amúgy azért is fontosak a barátságok, mert, különösen, ha nincs családja valakinek, nagyon elmagányosodhat idősebb korára. A magány meg nemcsak nyomasztó, hanem a magányos ember nehezebben kap segítséget, ha bajban van, nagyobb eséllyel válhat hajlétalanná, szegénnyé, idős korban, meg ha demens lesz, bűnözők könnyebben kiforgathatják a vagyonából.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!