Ha valaki komolyabb alkat azt nem nagyon fogják hívni sehová?

Haha, nem 😃

Na jó.. nyilván én is csak azt tudom leírni, ahogyan én látom. Én szeretem a pszichológia oldaláról megközelíteni, tehát szükségletorientáltan.

Leginkább extrovertált emberekről van szó, ha jól értem. Őket az tölti fel energiával, ha társaságban lehetnek, tudhatják, hogy éppen mi van a másikkal, de többnyire elég csak a móka és kacagás szintjén ismerniük a másikat, a buli kedvéért. Innen a felszínesség. Illetve az is, ha ők beszílhetnek minél.többet, főleg magukról és másokat lenyűgöző sztorikról.

Te ezt kívülről lehet úgy látod, de belülről ők ezt kb úgy élik meg, hogy órákat pofáznak valakinek, és aztán elmondják, hogy milyen jót beszélgettünk, miközben te szinte meg se nyikkantál. Ő meg mosolyogva hagyja el a helyszínt.

Ennek.fizikai nyomai is vannak. Kimutatták, hogy (fejből nem tudom) az extrovertáltakban az egyik hormon v vegyület nem termelődik úgy, mint az introvertáltak esetén. Ezért folyamatos ingerre van szükségük, hogy kielégülve érezzék magukat, termelődjön az a bizonyos szer. Ezért kell folyamatosan menniük, és ingereket generálniuk maguk körül.

Nyilván ez sem fekete-fehér, mindenki valahol egy skálán helyezkedik el a két véglet között. Az ambivertáltak vannak a legtöbben, akiknek nagyjából hasonló mértékben van szükségük magukkal, közeli barátaikkal és elmélyült témákkal foglalkozásra, és kimozdulásra, csacsogásra, féktelen bulikra.

Szóval bulikon, haveri társaságokban nagyon sok ember úgymond az extrivertéltabb énjét veszi elő, a hétkoznapban viszont nekik is megvannak a kis dolgaik, amik miatt te is értékes barétnak gondolhatnál egy ilyen embert, még akkor is, ha pl hétvégente szeret kirúgni a hámból,.vagy nyáron leugrani egy fesztiválra.

Szóval amikor az emberek egy ilyen hangos társaságban viaskodnak, hogy ki tud éppen nagyobbat mondani, akkor legkevésbé sem érdeklik különféle társadalmi rangok, meg ilyenek. Egyszerűen csak szeretne olyan dolgot csinálni, amitől jól érzi magát.