Olyan, mintha szégyellnén a barátaimat? Miért van ez?

Igazából nem tartom egyik barátomat/baráti társaságom sem gáznak, mert ha így lenne, akkor nem lennék jóba velük. Viszont rettenetesen kellemetlenül érzem magam a puszta gondolattól is, hogy az egymást nem ismerő barátaimat bemutassam egymásnak, vagy csak éppen összefussunk futólag, miközben éppen egy másik baráttal vagyok. Egyszerűen több társaság van, ahol jól érzem magam, nagyon eltérő emberekkel, eltérő kapcsolati dinamikával, eltérő beszédtémákkal. És ez annyira eltérő, hogy kicsit olyan, mintha más emberként viselkednék más közegben, és nem tudom kezelni azt, hogy az egyik barátom ilyennek ismer, a másik olyannak, és akkor ott van mind a kettő én meg nem tudom, hogy akkor mit is kéne hoznom magamból.

És ez elég rossz, mert akárhol vagyok, bárki be meri hozni a társaságba az olyan barátait, akiket máshol ismert meg, én meg nem, mert kínosnak tartom azt, hogy az egyik barátom megismerje a másikat. És mind a kettő előtt kínosnak érzem, tehát nem az van, hogy az egyik egyetemen megismert barátom előtt szégyenlem a falusi barátaimat, hanem fordítva is. Sőt, az egy dolog lenne, hogy a falusi barátaimat, a gimiben megismert barátaimat, meg az egyetemen megismert barátaimat nem szeretném, ha találkoznának, mert ez még megoldható, mind a három nagyon másik hely, távolságok, stb. de attól is kínosan éreztem magam, már gimiben is, hogy mondjuk a rajz szakkörös barátaimmal voltam éppen, és összefutottam véletlenül mondjuk az osztályban/koliban (egy és ugyanaz a kettő szinte) lévő barátaimmal, most meg egyetemre tovább fejlődött a probléma, mert vannak emberek, akikkel gólyatábor óta rendszeres (heti többször beszélünk, talizunk) kapcsolatban vagyunk, vannak emberek, akik a szaktársaim, és jóban vagyunk, meg vannak a kolis barátok. És itt mondjuk megoldható lenne, hogy ha megyek valakikkel, akkor hívok valakit, más is szokott ilyet, nem lenne fura, de én nem, mert számomra kellemetlen, hogy én általam ismerjék meg egymást a barátaim.