Hogyan dolgozzátok fel, ha elvesztettetek egy jó barátot?

Az egyik volt legjobb barátnőm folyamatosan leráz.

Három éve külföldre költözött, eleinte rengeteget telefonált, aztán a következő évben már nem kérdezte meg, hogy velem mi van, csak konkrétan órákat mesélt a saját problémáiról. Persze ha magamtól felhoztam, akkor meghallgatta, de volt, hogy három több órás beszélgetés alatt nem hangzott el semmilyen rám vonatkozó kérdés és fel sem tűnt neki. Nekem mégis a legrégebbi barátnőm, több, mint 20 évet voltunk barátok, most meg egy éve próbálok vele messengeren beszélni, de folyton leráz. Már a terhességem alatt sem értem el, így nem is tudja, hogy van egy gyerekem, nekem meg még mindig időről-időre eszembe jut, hogy erre vagy arra mit mondana. Az igazság az, hogy anyósommal vannak problémáink, mert sok mindenben nem értünk egyet, és olyan jó lenne valakivel beszélni róla, de ezek annyira bizalmas dolgok, hogy rajta kívül senkivel nem tudom elképzelni, hogy erről beszélek. De közben tudom, hogy már benne sem tudnék úgy megbízni és valószínűleg, ha beszélnénk, akkor sem azt érezném, hogy bármit el akarok mondani neki.

A legrosszabb mégis az, hogy nem is tudom, hogy miért nem keres. Tettem valamit? Vagy ő változott meg? Vagy irigykedik rám? Vagy csak ennyire nem jelentettem neki semmit? Hogyan lehet ezen túllépni?