30 év fölött, barátok nélkül. Sokan vagytok így? Hogy viselitek?

Nem mindenkinek van rá igénye, ez igaz. Sőt, az is gyakori, hogy lenne igénye, de nem vagytok annyira egy hullámhosszon, és ez egyikőtöknek sem a hibája.

Vagy olyan az illető, mint pl.én, hogy nagyon lassan, nehezen nyílik meg, és csak egy évekig tartó felszínes kapcsolat után hajlandó mélyebb témákba belemenni. És nem azért, mert nincs igénye többre, hanem mert nem akar ötszázadik alkalommal pofára esni, ezért nagyon megnézi, kinek adja ki magát.

Egy igazi barátság kialakulásába rengeteg időt és energiát kell beleadni, ami nem biztos, hogy megtérül. Ezt a kockázatot be kell vállalni. Aki ezt meg akarja spórolni, mert nem hajlandó felszínes kapcsolatokra pazarolni az idejét, annak valódi barátai se lesznek soha, mert esélyt sem ad neki.

Igen, szerintem sokan vannak így. 34 éves nő vagyok. Nekem korábban viszonylag sok barátom volt, a sulis évek alatt mindig voltak többen is, később munkahelyeken is és közülük 2 eltartott 10-12 évig. Az esetek 90%-ában csak simán elkoptak, költözés, új iskola, új munkahely stb, maradék az komoly konfliktus, csalódás miatt ment tönkre. Rengeteget változott a személyiségem főleg a 30. betöltése után, terápiába is jártam, ami aztán teljesen más szemléletet hozott az életemben.

1 barátom maradt, akivel legalább rendszeresen beszélek, kb 1-2 havonta beszélgetünk 1, 1,5 órát messenger hívással. Más városban élünk, de évekig lakótársak voltunk őt is már legalább 8 éve ismerem. Itthonról dolgozok, eljárni nem tudok kivel. De én nem adtam fel, biztosra veszem, hogy fogok új barátokat találni. Pestre tervezek felköltözni, mivel sokminden érdekel, van egy komoly hobbim is, amivel kapcsolatban képzésre is járok, úgy tervezem, hogy minden lehetséges programra, összejövetelre eljárok, ahol lehet ismerkedni. Kemény volt feldolgozni a csalódásokat, a legjobb barátomon nagyjából 3 év volt túltenni magam. Én bizakodom, nagyon sokan keresnek barátokat, mert ez ami velem történt rengeteg mindenkire jellemző. Családalapításkor meg aztán főleg, nagyon sok nőnél olvasom, hogy magányosak, a régi barátok elkoptak. (engem ez nem érint, csak azért írtam, hogy attól, hogy családod van, még lehetsz szörnyen magányos.) Ha nem jön össze, akkor már csak abban bízom, hogy lesz egy olyan párkapcsolatom, aki egyben a legjobb barátom is lesz, vagy az ő barátai lesznek az én barátaim is. Egyébként sosem gondoltam volna, hogy így alakul.

40-es férfi vagyok, a barátság nem is hiányzik.

Mármint a felszínes, munkahelyi számító, ami addig van, míg hasznot remélnek belőled. A menő embernek emiatt sok "barátja" van, mert kapcsolati hasznot remélnek tőle. A Facebook, a televízió vagy akár a Tik-Tokozó tinik erős undort váltanak ki belőlem. Én menekülök az energiavámpíroktól, a népszerű pojácáktól és kifejezetten az érdekes, ódivatúan különc emberek társaságát keresem, de leginkább magányomban, könyveim között vagyok el.