30 év fölött, barátok nélkül. Sokan vagytok így? Hogy viselitek?

Nem annyira nehezen.

Eleve sok ebben a korosztályban járó embernek mar gyereke van, így a barátok is kikopnak.

Szóval talán normalis ilyen korban ez.

Nekem van két jó barátnőm, de mindketten külföldön élnek már.

Néha jó lenne elmenni sétálni vagy vásárolni együtt. Elvagyok, olvasok, tanulok, folyamatosan képzem magam, a legtöbb hobbim viszont egyszemélyes, mint a puzzle pl. Jó lenne, ha lenne legalább egyvalaki, akivel ellennénk néha.

Szerintem 1-2 közelebbi ember azért szokott lenni, akiket régóta ismernek. Az introvertáltság nem kéne hogy ilyen szinten hátráltasson a barátságokban, ott már más lesz a téma.

Ahogy szokott lenni, temérdek szorongást, traumát, akár mentális zavarokat ezzel próbálnak letakarni.

Ötvenes férfi vagyok,már nincs senkim.

Barátok,akikről azt hittem,hogy azok - akkor találnak meg,ha gondjaik vannak.Így magamban sétálok,kirándulok. Még itt, a szuper Budapesten is lehet magányosnak lenni,mondjuk introvertáltnak annyira nem mondanám magam,inkább nehezen megnyílónak :)

Nem azért vagyok magányos, mert introvertált vagyok, hanem, mert messze élnek tőlem a barátaim :/

Újakat kialakítani nem tudom hol lehetne. Egyszerűen nem járok olyan helyekre, ahol barátkozni lehet.

Egyetlen barátság sem úgy indult, hogy rögtön többéves volt. Az is eleinte felszínes dumcsizásnak indult, és később mélyült el.

Ha ezt a szakaszt meg akarod spórolni, mert neked azonnal sokéves mély kapcsolat kell a nulláról, akkor tényleg nem lesz senkid, és csak magadnak köszönheted.