Megszakítanátok egy 20 éves, gyerekkor óta tartó szoros barátságot, ha a barátnőd paranoid skizofréniás lett?

Az állapota súlyosságától is függ. Amit a tizesben írtál, kérdező, az alapján javaslom, maradj vele, támogasd lelkileg. Viszont amivel gond lehet: a tabletták mellékhatásai, elmondom, miért.

Két haverom miatt is kerültem már nehéz helyzetbe.

Az egyik egész normális volt, de kisebb pszichés problémák miatt antidepresszánst írt fel neki pszichiáter. ONNANTÓL kezdett kissé veszélyessé, agresszívvá válni a srác, nem cska irányomba, mindenki irányába! Onnantól! Nem addig, amíg diagnosztizálták! És ezek váratlan kitörések voltak nála. "Azt hinnénk" mellette, jól el lehet beszélgetni vele, azonban váratlan kitörések és fenyegetőzések jelentek meg nála, amióta tablettát szed.

Ezekről a szarokról jobb volna leszoktatnod őt. A lelkét kell helyretenni -pl pszicholgus segítségével-, nem tünetkezelni veszélyes tablettákkal!

Önmagában amiket írtál róla, viszont nem veszélyes. Bár ez is fog a mikéntjétől: "a buszon mindenki őt bámulja", nos, ha erről mélységesen meg van győződve mint elmélet (pszichózis), az kicsit veszélyesebb eset, mert átteheti esetleg rád nézve hátrányosabb módon, pl meggyőződése lehet esetleg, hogy "meg akarod őt ölni", vagy pl "bosszút" akar esetleg állni rajtad, mert "kilested valami titkát", ami , mondjuk, meg se történt. Tehát pszichotikus esetben, amikor veszélyes, káros ELMÉLETEKET gyárt, jobb, ha bizonyos távolságból maradsz csak vele mint barát.

Azonban nem jött le akommentedből, kérdező, hogyan érted a buszos szitut. Mert az viszont nem pszichózis, nem valamiféle káros elméletgyártás, amikor pusztán SZORONG valaki: az neurózis! Nagyon nem mindegy, és nem is sejtem, melyikről lehet szó, mivel nem írtál sokat róla.

Tehát egész más, és sok esetben a pszichózisnál enyhébb, amikor pl úgy nyilvánul meg a buszos helyzet, hogy "olyan ÉRZÉS, MINTHA engem bámulna mindenki" - ez szorongás, a neurózis egy formája.

Pszichotikus esetben viszont gyakran súlyosabb megnyilvánulások lehetnek, bár az enyhétől a súlyosig ott is van mindenféle: elkezdi megmagyarázni, miért "bámulja őt mindenki", és furcsálja, egészen addig, hogy bombákat kezd gyártani az illető, hogy megbosszulja, hogy "mindenki folyton őt lesi", és kidolgozott, részletes elmélete van a képzelgése igazolására - ez már nyilván súlyosabb formája a pszichózisnak.

És hát a másik ex haveromról pár szó... Ő meg alkoholista volt. Szóval gondold végig, pontosan mi a helyzet a bgarátnőddel, ugyanis én átmenetileg, pár évig rossz szemben tntem fe, mert ugye az emebrek többsége felszíynes, előítéletes sajnos. Konkrétan kezdtem visszahallani egyesektől, rólam, hogy "na , ezek együtt isznak, ez se különb", és ehhez hasonlókat. Holott nincs káros szenvedélyem. Hiába nem látnak engem alkoholt fogyasztani, de mivel látták, h gyakran vele "lógok", a sok előítéletes ember erre a tévkövetkeztetésre jutott. Nem mindenki és nem sokan, de hát nem egy nyerő szakmai előmenetel, pédlául, amikor valakit besároznak avval, hogy egy dwülöngéle emberrel együtt "lóg". Sajnos sokan annyira előítéletesek, hogy annak ellenére, sose láttak engem kocsmában (max 2-3 évente az alkoholt fogyasztó isemrőseimmel kénytelen-kelletlen beültem kocsmába, mondom, nagyon ritkán, és csak azért, hogy velük beszélgetheessek, miközben ők isznak), és sose láttak alkoholos üveget a kezemben, jópáran mégis pletykáltak rólam eféle alaptalan dolgokat (ez még évekkel ezelőtt volt).

Tehát az, hoyg támogattam az alkoholista haverom, torontotta a megítélésemet, nem beszélve, hogy olyan szakmám van, amelyhez a viselkedésbeli példamutatás is hozzátartozik - ami részemről meg is van. De az,hogy a részeg haveromat rendre felsegítettem a földről, télen a hóból, és ha már totál ki volt ütve, hívtam a mentpőket, nos, ezért a hátam mögött engem is alkoholistának tartottak, mondom ezt tehát úgy, hogy a fülem hallatára is besézltek már ki engem, nem odaképzeltem.

És hát, nem kell ecsetelni, milyen előítéletes a többség, tehát bárki mással is sajnos megtörténhet, hogy ha segít valakin, félreérthetik a felszínesen érzékelő, előítéletes emberek...

Szóval, soktényezős dologez, kedves kérdeuző. Nagyon sok tényezőn múlik, mi volna számodra az optimális. Ezt meg legfeljebb te tudhatod, nem vagyunk távolbalátók.

Egyszóval, javalsom, támogasd őt, de kellő óvatossággal, ha van ok némi óvatosságra. Ha bajban van, segítsd. Én akkor is segítettem az alkoholista haverom, amikor már egyesek engem alaptalanul besározó plyetykákat zengettek rólam. Csak akkor hagytam magára, amikor már másból se állta a vele való találkozásom, mint, hogy részegen folyamatosan szidalmazott engem, és nem lehetett vele semmiféle értelmes beszélgetést folytatni. A másik srác, aki antidepresszűánst kezdett szedni, meg többször megfenyegetett engem, és a többi haverját is, hogy agyonver minket, és olykor valóban egy dühös bika látszatát keltve fenyegetőzött.

Segyyteni szoktam, amiben, amikortudok, de nem vagyok mártír. Te se legyél. Tedd meg másokért, amit tudsz, de ne végletesen a magad rovására. Nyilván ákell némi áldozatot hozni a szeretteinkért, főleg akinek gyereke van, a gyermekéért. Azonban ha neadjistan, ott tartana a dolog, ne hagyd magad a barátnődtől se megveretni, se azt, hogy folyamatosan szidalmazzon téged, minden találkozásotok során, ha neadjisten odáig fajulna a viselkedése.

Ha mégis netán odáig fajulna a dolog, akkor legalábbis még annyit megtehetsz érte, hogy távból támogatod, pl egy jó pszichoógussal (lehetőleg NEM pszichiáterrel!), vagy helyette megteszel dolgokat, amire a betegsége folytán nem képes. stb.

Ez nagyon nehéz kérdés. Egyrészt éltem egy lépcsőházban egy olyan holggyel, aki nagyjából hasonló utat járt végig, mint a barátnőd. Csak akkor ő már 50+ éves volt. Valamikor okos, értelmes, intelligens egyetemet végzett nő. Sajnos neki akkor már rendszeresen voltak dühkitörései. Bár ki tudja, elképzelhető, a gyógyszerei miatt. Nem tudom.

Megértelek, én is olyan vagyok, hogy szinte már kényszeresen szeretnék megmenteni másokat. Meg kell nézni a konkrét helyzetet. Én adnék neki esélyt egy darabig. Viszont, ha szegény nagyon belekeveredett ebbe a betegségbe, akkor hagynám. Ez az ő keresztje, ő élete. Sajnos valóban van egy olyan veszélye (főleg, ha kisebb településen éltek), hogy ő utána fognak megítélni. Ezt föntebb írta is valaki.