Az normális hogy egyre kevesebb barátja meg haverja van az embernek ahogy idősödik?

Kb. ugyanazok a barátok megvannak, csak mindenki lusta találkozni. Még nem petézett le senki, tehát ez csak rosszabb lesz. Vannak jó tapasztalataim is. Ráírok valakire, hogy menjünk el sörözni, és olajozottabban megy a tali, mint a bejáratott barátokkal.

Nem normális, de ebben a világban már az.

Szerintem az élethelyzetektől nagyon függ. Aki pl házas gyerekekkel neki szerintem nehezebb új kapcsolatokat kialakítani, mert annyira tele van az élete. Ha egyedül van az ember és változnak a dolgok akkor szerintem esélyesebb, hogy lesznek új kapcsolódások, persze a mélység az mindig necces. Ami még segíti ha van valami érdeklődése az embernek, ami szenvedélyesen érdekli, mert akkor érdekesek egymásnak a többi ilyennel.

Magyarok vagyunk, mi ilyenek vagyunk. Mindenkinekk más lesz a fontos: a család, a munka, stb.

Van hogy elfoglaltak az emberek, de mostanában inkább nehéznek érzik ápolni az emberi kapcsolatokat. Két barátnőm van, a többit ez miatt vesztettem el amit leírtam, velük igyekszem fenn tartani a barátságunkat, de őket ez már nem izgatja annyira. Én hiába akarok találkozni, mindig van valami kifogás az egyikkel, a másik az ország másik felén van, de egy fényév, mire visszaír.