Haverom harmincas éveiben miért él úgy mint egy nyugdíjas?

Már ne is haragudj, de szinte mindenki ezt csinálja (még a fiatalabbak is), csak az a különbség, hogy azok nem büszkélkednek vele!

A netre kiteszik magukat, hogy ide-oda mennek, állandóan buliznak, mosolyognak, mindig boldogok, éttermekbe járnak (félévente mondjuk), lefotózzák a vacsorát és/vagy saját magukat jókedvűen zabálva, moziba (havonta), külföldre (100 évente) mennek, de közben ugyanolyan életet élnek, mint mások, csak éppen kiragadják a kevés jó dolgot, vagy éppen hamis illúziót keltenek, és azokat osztják meg. De amikor kikapcsolódnak (legalább is úgy tűnik), akkor is csak telefonoznak és töltik fel ezerrel a képeket ahelyett, hogy kikapcsolnák a telefont és magukat.

Azt nem fogják kitenni az oldalukra, hogy otthon ülnek szakadt melegítőben és túrják az orrukat, vagy egyszerűen sok szelfit arról, ahogy nézik a telefonjukat éjjel-nappal!

Ezek a megjátszósok is ugyanúgy sietnek haza munka után, ugyanúgy kutyáznak-macskáznak, ugyanolyan unalmas életük van. Ezért akarják, hogy mások mást gondoljanak.

És akinek párja van, azt csinálják, hogy az egyik itt ül, másik amott (ha vannak gyerekek, azok a másik szobában) és nyomkodják a telefont egészen az elalvásig (töltögetik fel a boldog pillanatokat), egymáshoz se szólnak, még vacsora, meg dugás közben is a képernyőt nézegetik. Néha csinálnak egy gyors szelfit a párjukkal azzal a hozzászólással, hogy: „EGY KIS ROMANTIKA A SZERELMEMMEL, TE VAGY AZ ÉLETEM!", aztán folytatják külön a nyomkodást.

Miközben az összes netes ismerősük azt hiszi, hogy milyen romantikus, luxus és izgalmas életet élnek. Mindenki hazudik! Na jó, majdnem mindenki.

Egyik ismerősöm például kitette délután, hogy megkérték a kezét, a fellegekben jár a boldogságtól, kiírta ott a vőlegényének, hogy mennyire imádja, tiszteli és hogy soha nem válnak szét. Csak boldog, agyonszerkesztett képeik vannak, világjáróknak tűnnek, csak mert az összes parkot bejárták a kutyával.

Aznap este találkoztunk, gratuláltam neki, kicsit beszélgettünk. A párja egy idő után lejött utána, mert sokáig volt lent az ismerősöm és a srác aggódott, hogy esetleg baja esett.

Amikor kicsit odébbment, odamondja nekem halkan az illető, hogy: EZ MEG MINEK JÖTT UTÁNAM? PAPUCS!!! Talán még hallotta is a vőlegénye.

Amikor kettesben sétálnak, az egyik elől meg, a másik hátul, véletlenül se együtt. Szóval nyoma sincs annak, amit a neten sugároznak.

Az meg, hogy te buliznál mindig, nem jelenti azt, hogy mások is így gondolják. Csak azt a látszatot keltik a médiában.

A szocializáció ideje a mobiltelefonok fejlődésével 98%-ban lejárt. Az embereknek már nincs szükségük egymásra, csak a telefonjukra, hiszen abban „minden és mindenki" benne van. Tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, nem veszi magára!

Ráadásul aki dolgozik, korán kel, egyedül él és minden feladat az ő vállán nyugszik, már nincs energiája este hülyére szórakozni magát.

És a haverodnak ott a kutyája is, akit talán későig egyedül hagy, amikor dolgozik, nem akarja az éjszakát is távol tölteni.

Én bevallom büszkén, hogy olyan vagyok mint ő, biztos jól kijönnénk. :) Viszont kibuliztam magam a 20-as éveimben, talán ezért is értékelem most a nyugalmat.

A bulizás a mai világban veszélyes is. Sokan csak a kötekedés miatt mennek oda bandákba verődve. Akár félholtra, vagy holtra is verhetnek ártatlan embereket, büntetés meg kb semmi.

A másik dolog meg az, hogy bulizós helyeken általában tényleg nincsenek értékes emberek, meg sokan nem is élvezik magát a bulizást. Fárasztó is, főleg akinek munkahelye van. Ismerkedni máshol is tud egy talpraesett ember. Aki nem tud, az meg valszeg buliban is béna lenne.

#27

Meg fogod bánni, én nem sokksl vagyok öregebb nálad,de már bánom hogy elvesztegettem sok időt. Nem mondom,hogy legyél hülye mást se csinálj,de legalább pár bulira, 1-2 felszedett csajra tudjál emlékezni később... Nekem egyik sincs, és most sajnálom, pont mikor már egy másik életszakaszban vagyok,a családalapítás kapujában.

#19

Nem tehetem, asszony nem igazán díjazná :D