Haverom harmincas éveiben miért él úgy mint egy nyugdíjas?

Mert ő így szeretne élni és (már) nem vágyik arra, hogy bulizni meg kocsmázni menjen. Nincs ezzel se semmi baj, ha neki így jó, miért ne csinálhatná így, az ő élete, ő dolga.

Nekem egyedül a 8-kor fekvés fura, de ha nagyon korán kel, akkor végülis érhető. Abban semmi rosszat nem látok, hogy ő munka után kutyázik meg filmet néz, nincs ezzel egyedül a saját korosztályában sem.

Lehet, hogy előbb becsajozik, mint bárki más, pl. kutyasétáltatás közben, aztán a szépen kitakarított lakásába hívhatja a barátnőjét, mert a házimunkát is elvégezte, és meg tudja kínálni valamivel, mert be is vásárolt. Nekem abszolút normálisnak tűnik az életmódja.

Nem mindenki szeret kocsmázni. És nem is minden nő szereti azokat a pasikat, akik a haverokkal lógnak a kocsmában. Egy kiadós alvás pedig mindennél többet ér.

Ez lelki állapot, nem pedig lelki gond.

Én 26 évesen is ugyanezen a szinten vagyok és még férjem is van, nem csak háziállatom. :)

Este 7-kor fürdök, 8-kor már ágyban vagyok, 9-kor minden kikapcs és alvás. 5-kor kelek.

Teljesen harmonikus, boldog és legfőképp nyugodt hangulatom van mindig.

Sokszor mondja férjem is, olyanok vagyunk, mint a nyugdíjasok.

Ez igaz, csak mi szeretünk is ilyenek lenni. Sokat ülünk csak odakinn, figyeljük a világot, beszélgetünk, híreket olvasunk, elmegyünk sétálni, néha csak a kertbe az almafák közé.

A belső harmóniához mi ezen az úton járunk. Te meg a bulizással, kocsmával. A világ már csak ilyen, különbözőek vagyunk.

Mert a haverod tök normális!

Irigyled?! :)