Vannak itt még emberutálók? Ti miért utáljátok az embereket?

"A válságos idők sajnos még jobban előhozzák az ösztöneik, nevezzük azt túlélési ösztönnek."

Ugye tudod h ebbe az e/3-ba te is beletartozol, mert ugyanugy ember vagy te is.

#11 Nahát milyen zseniális megállapítás! Szeretnél tapsot érte? Tessék, megérdemled:

[link]

(De egyébként ha ez megnyugtat, én magamat is utálom, mert vannak olyan alapvető emberi tulajdonságok, amiket képtelen vagyok kiölni magamból, bármennyire is igyekszem.)

azt hiszem erzekeny pontra tapintottam....tapsot se kertem volna....csak a neutralis velemenyemet fogalmaztam meg.

Nem gondoltal meg arra egyebkent h azert nem tudsz kozombos lenni az emberekkel, mert magadat is utalot, es akik emlekeztetnek a rossz tulajdonsagaidra azokban magadat latod? Mindenki magabol indul ki, es pont azt nem birja masokban, amit magaban sem. Nem biztos, hogy masokbol indult a gyokerproblema.

Egyebkent tok felesleges utalni masokat hosszutavon, a kozombosseg nagyobbat szol. Irtam egyebkent en is korabbi hozzaszolast, vannak nekem is problemaim masok lesz$rasaval. De nekem reszben foleg amiatt mert alapjaraton kilogok a tomegbol valamennyire es ritkan talalkozok olyannal aki hasonszoru, azonos gondolkodasu, erzesu ember. Aztan utalom magamat en is, csak nalam nagyobb problemak vannak egy szimpla emberi rossz tulajdonsagnal. Egyebkent nincs tokeletes ember, szoval mindig lesz valami rossz magunkban, amit csak elfogadhatora tudunk hozni, vagy a masik h megbekelunk vele.

#14 allj vallalkozonak inkabb. home officeos munkakornyezetben is kell masokkal kommunikalni,konfliktust kezelni, csapatepitozni, stb Nem uszod meg az embereket.

De igazabol lehet neked csak talalkozni kellene emberekkel, akikkel jol kijossz es baratokat szerezni, es akkor ignoralni tudnad ezeket, nem kulso tenyezobol jonne a motivaciod sem. De persze a te eleted. Csak egy lakasban letolteni az eletedet, home officeban, maganyosan nem tunik vonzonak.

10-nek privátban akartam válaszolni, de inkább ide írom, mert végül is része a diskurzusnak.

Igen, van ez az embertípus, látom is rajtuk, hogy ha nem félnének a pokol tüzétől, a társadalmi megvetéstől, a börtöntől, vagy ki tudja, mitől, akkor bármire képesek lennének. De mivel hitvány, gyáva szarok, nem mernek így élni (ez nekünk végül is jó - de én azért hadd vessem meg őket, amiért gyávák, számomra az egyik leglenézettebb tulajdonság, ha valaki nyomás alatt máshogy cselekszik, mint ahogyan szíve szerint cselekedne).

Viszont rengeteg olyat látok akár a szakmai, akár a mindennapi életben, akik jószívűek, és érdek nélkül kedvesek másokkal, vagy tesznek valamit a másikért, ami nem lenne kötelező, és senki nem is törne pálcát felettük, ha nem tennék meg. Például, ha a kiszolgáló személyzettel kedves valaki, azért többnyire semmi plusz nem jár, csak önzetlenül akarta jobbá tenni egy másik ember napját. Ha valaki segít a mindennapokban az egyik küszködő embertársának, az is olyasmi, hogy amúgy senki nem törne pálcát felette, ha nem tenné. Mikor koleszból koleszba költöztem, egy csomóan - férfiak, nők, idősebbek, fiatalabbak - szó nélkül segítettek felemelni a négy táskából egyet a magas lépcsős buszra, és egy mosolyon meg egy köszönömön kívül semmit nem kaptak. Vagy ott volt a leányzó, aki pont, mikor a kijárási tilalom alatt a hajnali órákban sírva ittam tátrateát egy padon egy elhagyatott helyen, mert azt hittem, hogy senki nem lát, odaült mellém, és megkérdezte, mi a helyzet, majd megsimogatta a vállam, és közölte, hogy minden rendben lesz.

Sokszor látok "rejtett" üzeneteket is, valaki ír egy köszönőlevelet, mert miért ne alapon, egy olyan embernek, akit nem is ismer, de a lépcsőházi lifben lévő közleményen is láttam már többször "jó reggelt és jó munkát", meg "jó itt lakni, szeretlek titeket" üzeneteket, nem is beszélve a közvécékben a falfirkákról. Amit csak azért követsz el sötét magányodban, hogy valami idegen, aki olvassa, majd mosolyogjon.

Végezetül: a részeg ember nem hazudik. Szeretek bulizni, és ittasan, vagy tudatmódosítva mindenkinek kibukik az igazi természete. Igen, van aki állattá válik, meg van, aki az egész világot szereti, mindenkit a tenyerén akar hordozni - nekik ez a valódi természetük.