Hogyan reagáljak erre? Hogyan változzak és mutassam meg, hogy változtam, és vegyék észre és ne kezeljenek bunkón?

Érzékeny vagyok, és sokszor indulatból reagálok, elég sok érzelmet beleviszek. Nagyon érzékenyen reagálok az érzésekre: olyan szempontból is, hogy empatikus vagyok, nagyon át tudom érezni a másik érzéseit, és olyan szempontból is, hogy ha erős érzéseket visznek mások a kommunikációba és támadnak, akkor én is hevesen reagálok.

Ezt tudom magamról. Az empátiát jó tulajdonságnak tartom, de az indulatosságot nem. Ebben próbálok fejlődni, nyugodtabb maradni.

Néhány barátom (nem a szorosabb, mély barátaim, hanem lazább barátok egy társaságban, vagy barátok barátai) hisztisnek tartanak. Ez nekem nagyon rosszul esik. Van, hogy megosztok egy problémát, konfliktust velük, és kinevetnek, hogy én vagyok a hisztis. Mármint pl egy (bunkó és érzéketlen, mellesleg nálam sokkal infulatosabban és hisztisebben viselkedő ember) nevet rajtam, hogy pont én mondom másra, a többiek meg egyetértenek vagy nem akarnak vitatkozni, de mégis rosszul esik, hogy nem védnek meg.

Azt látom, hogy az az alapértelmezett a fejükben, hogy én vagyok a hisztis, holott az általam elmesélt helyzetben is én voltam a higgadtabb, és amikor elmeséltem és kinevetett bunkón az az ember, akkor is szerintem ő volt az érzéketlen és tényleg a "saját szemében a gerendát sem" esete. Nem veszekedtem, csak nagyon rosszul esett, hogy így látnak, miközben pont az, hogy nem hisztiztem ezen, bizonyítja, hogy fejlődöm. De így nem érzem, hogy támogatnának, sőt. Azt érzem, hogy az, hogy ők így látnak, ezt a képet vetítik ki rám, kinevetnek, ezzel visszakényszerítenek ebbe a szerepbe. Nagyon rosszul esik, de ha bárhogy is kifejezem, akkor "én vagyok a hisztis", ha meg nem, akkor "egyetértek". Pedig nem viselkedek velük úgy, csak beragadt a fejükben ez a kép rólam. És az is rosszul esik, hogy sosem adnak igazat az én nézőpontomnak, invalidálják az érzéseimet, mert "csak hisztizik".

Hogyan érjem el, hogy azt lássák, ami vagyok, ne pedig a fejükben élő képet? Hogy tiszteljenek, és megértőbbek legyenek? Úgy érzem, nem tisztelnek és nem fogadnak el. Ha nincs ott az az érzéketlen de hisztis ember, akkor azt érzem, szeretnek, négyszemközt bizalmas és jó a viszony velük. Tényleg ironikus, hogy ő gúnyol, egyáltalán nem empatikus, pedig ő tényleg kiabál mindenkivel, ha mérges és nem szokott bocsánatot kérni.