A szüleiteknél hogyan és mikorra sikerült elérni, hogy ne kezeljenek titeket kisgyerekként? 23/F

Engem már nem kezelnek annak, pedig jó lenne. (16)

Viszont ez valószínűleg azért van, mert apuval még mindig így viselkedik a nagymamám. :D Ő nem akart olyan lenni és átesett a ló túloldalára.

Ha majd nem lesznek, azt fogod kívánni, bárcsak még élnének és gyerekként kezelnének...

Amíg élsz ezen a Földön, s veled együtt, még élnek a szüleid, gyerekként fognak kezelni. Mert te a gyerekük vagy, a kis fiuk, s ezen nem változtat semmi. Nem fognak elengedni téged soha és gyermekükként tekintenek rád örökké, mert szeretnek téged.

Anyummal ugyanez a helyzet, most én is felsorolhatnám (de nem teszem), hogy mennyire nem koromhoz méltóan, hanem sokkal érettebben gondolkodok, viselkedek, élek, s anyum mégis kisgyerekként kezel... nem érdekel. Örülök neki, hagyom neki. Sosem tudhatom, meddig marad velem... és tudom: ha már nem lesz, azt fogom kívánni, bár még velem lenne és gyerekként kezelne... mindegy, hogyan, csak legyen velem.

Élvezd inkább azt, hogy még vannak szüleid, s ne azzal törődj, hogyan foglalkoznak veled. Éld az életedet úgy, ahogy akarod, ne agyalj azon s legfőképp ne is így fogd fel, hogy "megaláznak mások előtt".

Mi ez a szöveg, hogy "Megaláznak mások előtt?". Csak azért, mert másokkal nem foglalkoznak a szüleik, hagyják, hogy drogozzanak, igyanak, orrba-szájba b*ssz*nak és elb*szarintság az életüket, te már úgy érzed, közéjük kell tartoznod? A (TISZTELET A KIVÉTELEKNEK!!!) hétköznapi fiatalok közé, akiknek annyi kapcsolatuk nincs a szüleikkel, hogy egy kedves szót mondjanak nekik? S ettől ők a VALAKIK? Mert a saját szüleik leszarják őket, s ettől ők vagányok, nagy fiúk, nagy lányok? Sz'ted jobb úgy élni, hogy nem érzed a szülői törödést, semmint úgy, hogy a szüleid felnőttként kezelnek és ne adja' Isten, éppen ezért nem is (nagyon) számíthatsz rájuk...?

Ne akard a szüleidre kenni a sikertelenségedet a csajok terén.

"Ugráltatnak minden hülyeségért"

Mint például? Hogy mosogass el vagy vedd ki a részedet a házimunkából?

Költözz el és bizonyítsd be nekik, hogy nem vagy kisgyerek. Más módszer erre nem nagyon van.

Az én szüleim kb akkor kezdtek felnőttként kezelni mikor elköltöztem otthonról. Szülői jótanácsokat változatlanul kapok, de már kimarad belőle a kioktató jelleg.

A párom szüli viszont a mai napig taknyos kis hülyegyereknek néznek minket, de ők egyébként is azok a begyepesedett vidéki emberek akik úgy gondolják, hogy csak nekik van véleményük az egész világon. Baromi idegesítő, de mivel nem lakunk otthon, így csak akkor kell ezt elviselnünk ha vendégségbe megyünk hozzájuk, azt meg mi döntjük el, hogy mikor legyen.

22 évesen költöztünk külön egyébként. Most 27 vagyok.

Majd akkor, ha tényleg képes leszel felnőni és önállósodni.

Az "azért nincs barátnőm" dolog csak szar kifogás, felnőtt ember nem kifogásokat keres, hanem megoldja a problémákat. A veszekedés, kiabálás dologgal megint az a baj, hogy csak hisztis gyereknek fogsz tűnni tőle.

Na meg szerintem ez valahol általános, hogy amíg otthon laksz, addig "befognak" a házimunkába és ugráltatnak.

Engem se kezelnek gyerekként, már 16-éves korom óta. De azt szeretném hogy gyerekként kezeljenek.. Én még annak érzem magam 18 évesen, akár milyen szánalmas is. Nem akarok felnőtt lenni :\, és egyszerűen nem tudok önállóan JÓ döntéseket hozni mindig.

Amúgy szerintem szülője válogatja, mamámnak apum még most is "gyerek", viszont vannak a szülők akik már 14-évesen azt mondják hogy a gyerek döntése hogy tanul-e, s mindent ráhagynak. Régebb akkor lett valaki "ember" mikor házasodott egyes helyeken, ez volt a szokás, és még sok emberben ez él, mert ekkor vált el a gyerek a szülőktől, szóval lehet ha felvinnéd a barátnődet, egy csapásra teljesen más légkör teremtődne.

Ez alapvetően az ember jelleméből fakad (már serdülőkortól kezdve). Valószínűleg a Te jellemed ilyen, másé másmilyen.

Nem attól leszel "felnőtt", hogy dolgozol, tanulsz (plusz nyelvet is).

Hogy mitől leszel felnőtt? Nehéz kérdés. A szüleid szemében valószínűleg sosem. De szerintem (ahogy fogalmazol, amiket leírtál) még a saját szemedben sem tekinted önmagadat felnőttnek.

Kiabálás, veszekedés nem megoldás, sokkal "felnőttesebb" a megfontolt párbeszéd, az érveid melletti határozott kiállás, a (eleinte akár erőltetett) nyugalom tükrözése. -Merj NEM-et mondani, de ne dühből.

-Hallgasd meg a véleményüket, de ne fogadd el, ha nem értesz egyet.

-Állj ki a véleményed mellett.

-Csajozz nyugodtan (sőt ezerrel), férfias önbizalmat adhat