Szerintetek nagyon furcsa, ha szeretem, ha sokszor anyáskodóak velem, és kisgyerekként kezelnek? 22/F

Nem kell semmi durvára gondolni, szó sincs arról, hogy egy életképtelen, "anyucipicifia" lennék, ugyanis már rég nem a szüleimmel élek, sikerült kellőképp önállósodnom.

Mégis, amikor megtehetem, mindig imádok gyerekesen viselkedni, és boldoggá tesz, ha ilyenkor a barátaim veszik a lapot, és türelmesen, anyáskodóan bánnak velem.

Tudom, hogy ez mitől alakult ki (néhány lezáratlan ügy az általános iskolás és gimis koromból), és már teljesen összeforrt velem ez a stílus, szerintem sokkal jobb így átvészelni a mindennapokat, mintha valami karótnyelt, marcona alak lennék, csak azért, mert már papíron felnőttnek számítok :D

Szerencsére olyan szempontból kedvező a helyzetem, hogy eléggé kölyökképű az arcom, szóval ha megvagyok borotválkozva, akkor általában senki se nézné ki belőlem, hogy már 22 éves vagyok :D Gyakran még a 18-at se.

Nekrek mi erről a véleményetek? Nagyon elítélendő és természetellenes, ha valaki így érez??