Volt már részed toxikus baratsagban? Ha igen, mitől volt az?

Igen. Mindketten mérgezőek voltunk a másiknak.

Ő (fiú) szerelmes akart lenni nagyon. Szerethiánya volt, depressziós volt stb. Aztán (legalábbis szerinte) beleszeretett a legjobb barátnőmbe. Oké. Nekem kisírhatta magát, nincs bajom azzal, ha egy fiú nincs mindig a top-on. De egy bő évig tartott. Folyton hisztizett valamiért, lehúzott. Néha meg felmerült benne, hogy amúgy én is lány vagyok, hasonló a zenei stb ízlésünk, jókat tudunk lelkizni, akár szerelmes is lehetne belém. Szerelmetvallott. Majd visszavonta. Majd megint.

Mindeközben mindenről állandóan panaszkodott, nem örült semminek, állandóan rajtam akart lógni.

Én se voltam jobb. Erős toxic pozitivity volt részemről. Plusz nem az "ő oldalán álltam" (a legjobb barátnőm volt a másikon) illetve egy idő után rettenetesen idegesített és igyekeztem kerülni. Meg is mondtam neki, hogy tartson egy kis távolságot, nyilvan szarul esett neki.

Ilyesmi. Vége lett, nem vagyunk semmilyen kapcsolatban, de ha találkozunk, normálisan tudunk kommunikálni, mint két régi ismerős.

A barátság idején kb 16 évesek lehettünk, osztálytársak voltunk.

Igen, egy kolléganőből előlépett "barátnővel".

Kb. arról szólt, hogy rám öntötte az összes nyomorát (eleve nagyon szar volt a magánélete). Próbáltam megérteni, de: Ha vígasztaltam, akkor nekem gőzöm sincs a dologról, azért mondom, amit mondok. Ha nem reagáltam rá, akkor mi az, hogy nem reagálok. Ha igyekeztem (mivel ezt kérte, mindig ez a "te mit csinálnál a helyemben" kérdése volt), szóval ha igyekeztem gyakorlati ötleteket adni, akkor mindent egyenként megcáfolt, hogy miért nem jó, és miért mondok hülyeségeket.

Szerintem angyali türelmem volt, hogy3 évig bírtam. Én vetettem véget neki, és nagyon megkönnyebbültem. Most már nem hagyom magam bevinni a susnyásba, ha új ismerőssel/munkatárssal kezdünk közelebb kerülni egymáshoz, és ha csak elindul ilyen irányba a dolog, akkor lépek.

Lelki szemetes voltam, amihez egy nagyon lehúzó, hőbörgő stílus társult a gimis legjobb barátnőnek hitt lánytól. Továbbá nem örült a sikereimnek, örömeimnek, mindig rálicitált a sajátjával, ha másokkal beszéltem, vagy megjegyzéseket tett utána, vagy már akkor, helyben próbálta elérni, hogy inkább rá figyeljek. Ezt viszont lassan, fokozatosan kezdte, eleinte észre sem vettem, de szerencsére hamar átláttam rajta. Elvárta, hogy azonnal küldjek neki házit, órai munkát, még úgy is, hogy ő órákkal hamarabb otthon volt, mint én, és időm sem volt nekiállni a tanulásnak.

Szóval, sok dolog adódott össze, azonban az utolsó csepp az volt a pohárban, hogy elvárta, hogy mindig elérhető legyek -minden értelemben- a panaszkodására, ami sokszor eléggé felnagyítottnak érződött. Ha szembesítettem ezzel, én lettem a rossz, és mindig veszekedést formált ebből. Az egyik alkalommal csúnyábban összekaptunk, és onnantól már annyi volt, végleg, a barátságnak.

Igen. Én voltam a toxikus. Enyhén nárcisztikus, nagymértékben társfüggőséggel operáló.

Lelépett mimdenki.

Igen.

Több toxikus "barátom" volt, de egy maradt meg nagyon.

2016-ban egy német nyelvtanfolyamon ismertük meg egymást, velem egyidős srác volt. Azért kezdtünk el beszélgetni, mert mindketten sokat játszottunk egy számítógépes játékkal. Játék közben sokat mesélt, mondta, hogy őt is utálták a suliban, magányos stb... később szerveztünk közös programokat is, pláza, mozi, szilveszteri buli, szülinapi buli stb...

Aztán ahogy telt az idő, kezdtem egyre mérgezőbbnek érezni. Játék közben folyamatosan szidott, röhögött, hogy milyen sz-rul játszom. Közös nyaraláson a két lánybarátjával folyamatosan engem cukkoltak. Elmentünk szabadulószobázni is, ahol aztán végképp rájöttem, hogy ők hárman egy összeszokott társaság, én legfeljebb valami idegesítő kívülálló vagyok számukra.

Nem nagyon voltak barátaim akkoriban (most sincs sok), úgyhogy pár hónapig tűrtem ezeket, tartozni akartam valahová. Aztán egy szép őszi estén végülis végleg elküldtem a srácot melegebb éghajlatra.

Történt ugyanis, hogy valamilyen Marvel filmnek premierje volt a mozikban, amire néhány évfolyamtársammal együtt már hetekre előre lefoglaltuk a helyet, egy szombati napra. Jó.

A premier vetítése előtt 2 nappal felhívott a "barátom", hogy szeretnék-e vele vasárnap moziba menni. Mondtam neki, hogy nem jó, szombaton másokkal megyek, de szívesen összefutok vele a vasárnapi vetítés után. Ez nem felelt meg neki. Azt mondta, hogy valamilyen netes ismerősével (Steam játékpajti) szeretne találkozni, de az édesanyja csak úgy engedi el, ha én is ott vagyok vele... Na ott elgurult a gyógyszerem.

- Nem velem akart találkozni elsősorban, hanem egy internetes pajtijával (ezzel még nem lett volna problémám különösebben)

- Nem azért hívott meg, mert szeretett volna látni, hanem mert az anyja ezzel a feltétellel engedte el, és ezt képes volt a fülembe mondani (telefonon)

- Mindezt 2 nappal a premier előtt közölte velem, amire én már 2-3 hete készültem

- Ráadásul elvárta volna, hogy emiatt mondjam le a szombati programomat, ne az évfolyamtársaimmal nézzek premiert, ezzel kellemetlen helyzetbe hozva őket.

...és ráadásul nem is értette, hogy mi a probléma ezzel!

Na, ott és akkor el is küldtem a fenébe. A szüleit nagyon kedveltem, de a srác egy ősbunkó volt. Ilyen az élet...

22F