Szerintetek toxikus barát az, aki le akar beszélni a tanulásról?

Igen, ez szerintem is toxikus.

Én egyetem alatt váltottam szakot, egy elég “büfé” szakról mentem át egy jóval keményebb szakra (amivel értelmiségi pályára lépek), de ehhez plusz érettségiket+nyelvvizsgát kellett tennem, szóval megdolgoztam érte. Engem is jópáran megpróbáltak lebeszélni, és mondanom se kell, ezek pont azok voltak, akik világ életükben lusták voltak tanulni, nem voltak elég motiváltak, és végül vagy nem tanultak tovább, vagy kibuktak az egyetemről, most meg váltig állítják, hogy a diploma felesleges, nekem se kéne megszereznem. Az egyik családtagom nemrég doktorált, ő ugyanezektől az emberektől megkapta, hogy ez a doktorálgatás mekkora hülyeség, semmire nem jó, és rendesen meg vannak sértődve, nem is állnak szóba az említett családtaggal.

Egyesekből annyira látványosan beszél az irigység, hogy az valami elképesztő.

Toxikus akkor lenne, ha azt próbálná elhitetni veled, hogy te nem vagy alkalmas arra, aminek tanulnál.

Én nyilván nem lennék alkalmas orvosnak, mert a vér látványától elájulok és mindig émelygek a rendelő várójában amikor a két néni meséli el egymásnak részletesen a legutóbbi vizsgálatuk menetét és versengenek, hogy ki a betegebb.

De pl ha azt mondom, hogy érdekel a spanyol nyelv és szívesen mennék egyetemre, ahol tanulhatnék az irodalomról, nyelvészetről, stb és jönne valaki, hogy ehhez kitartás kell és sok ész meg tehetség és ezért nem gondolja, hogy menne, az toxikus lenne.

Tehát csak az egyetemistáskodás élményéért mennél egyetemre, és nem azért mert valami konkrét célod van vele...

Barátnőddel vagyok. Ezért full felesleges elmenni.