Mindenkire ratalalt a szerelem, en meg egyedul maradtam. Hogyan kezeljem normalisan?

Van egy eleg nagy fos tarsasagunk, ahol MINDENKIRE ratalalt a szerelem, egyedul csak en maradtam egyedulallo. Igyhat a nagy baratnok kb teljesen elfelejtettek a letezesem, hiaba keresem oket, en vagyok a rosszindulatu, hogy nem orulok mindenki boldogsaganak.

Igazabol nem errol van szo… en csak egyedul maradtam. Vannak, akik mar csak azert is kerestek maguk melle valakit, hogy ne logjanak ki a sorbol, de en erre keptelen lennek. Nem ragaszkodom a szerelemhez.

Itt vagyok huszon evesen, jelenleg 0 tarsasagi elettel. Egesz eletemben jottem-mentem mindenfele, 1000+1 program a mindennapokra. Mostmeg csak vagyok, senki nem hallgat meg, senki nem jon el velem vacsorazni, es hogyha netalalntan van idejuk ram, akkor is csak a hisztit hallgatom, hogy “nekik milyen szar, bar en ezt ugysem erthetem.” Amikor meg ram esik a szo, mindenki kozbeszol, egy mondatot nem birok elmondani