Más is maradt barátok nélkül az egyetemen?

Egy hét nagyon kevés idő, emiatt ne keseredj el. A leírtakból pedig jó úton haladsz, szóval maradj továbbra is mosolygós, közvetlen, keresd mások társaságát.

Nincsen azzal semmi baj, hogy még nem találtál senkit, akivel azonnal egy húron lennétek. Még egy rakat emberrel fogsz találkozni nemcsak a következő hetekben, de években is, szóval tényleg ne add fel :)

Én pl. most vagyok harmadéves és teljesen spontánul alakultak ki a legszorosabb egyetemi barátságaim, és nem mellesleg nem azonnal, pedig első óta vagyunk szaktársak. Egyik barátnőmmel például tavaly, egy csoportmunkás tárgy miatt kezdtünk beszélgetni. Csomót dolgoztunk együtt, aztán egyszer csak azon kaptunk magunkat, hogy teljesen kötetlenül beszélgetünk mindenféléről és jól érezzük magunkat a másik társaságában. Egy barátommal pedig úgy indult az egész, hogy mindig mi ketten értünk be órára elsőnek, ami kis csoport esetén még szembetűnőbb.

A lényeg, hogy tényleg ne add fel, biztos vagyok benne, hogy te is meg fogod majd találni a baráti társaságod.

Idő kell mire megtalálod azokat akikkel jól érzed magad, ne stresszelj ezen. Lehet hogy belekerül egy hónapba is vagy akár többe.

Egyetem csak lehetőséget ad arra hogy sok emberrel találkozz, nem garantálja h első héten mindenki a barátod lesz

Nem "majdnem egy hét" telt el, hanem két nap. Ennyi idő alatt akartál életre szóló barátságokat kötni? Az egyetemen amúgy is pont, hogy ritkák azok.

Úgy tűnik, kicsit túlgondolod ezt az egészet. Kezdj el rendszeresen beszélgetni valakikkel, akik szimpatikusak, aztán ha nagyon látványosan nem kérnek belőled, akkor próbálkozz másokkal ismerkedni. Ne aggódj, csomóan vannak még hasonló helyzetben, nem te vagy az egyetlen.

Én is ezt tapasztaltam. Nálunk a többség már ismerte egymást korábbról, páran a gólyatáborban találkoztak, de a legtöbben egy középiskolából érkeztek az egyetemre. Úgyhogy már rögtön kialakultak ezek a kis klikkek és, ha egyiknek sem voltál a tagja akkor nagyon nehéz volt barátkozni, ismerkedni. Én senkit sem ismertem és hiába próbáltam nyitni mások felé, beszélgetést kezdeményezni, barátkozni… hát nem volt túl eredményes. Én is azt éreztem, hogy sokan elvoltak a maguk társaságukkal vagy éppen egymagukban és nem akartak új embereket megismerni, barátkozni másokkal. Nálunk közös programok sem igazán voltak és úgy összességében nem volt egy ilyen közösségi hangulata a szaknak (pedig kevesen voltunk, mindenki ismert mindenkit), hogy beszélgessünk, együtt tanuljunk, segítsünk egymásnak stb., emiatt nem is nagyon változott a helyzet az évek során. Bementünk az órákra, majd azok végeztével mindenki ment a saját dolgára és maximum egy-két szót váltottunk, de még a páros-csoportos munkák sem voltak “népszerűek” és ha lehetett akkor mindenki úgy foglalt helyet a teremben, hogy elkülönüljön a többiektől. Én végül egy barátot szereztem az egyetemről, de ő sem az igazi, ha fogalmazhatok így (inkább az egyetem hozott minket össze, de nem sok a közös érdeklődés, téma, hobbi). Rajta kívül csak ismerősök voltak, akikkel köszöntünk vagy beszéltünk egy picit, de ennyi és velük az egyetem végeztével meg is szakadt a kapcsolat. Volt akivel egész jól elvoltam, de vele sem tudtam ezt továbbgördíteni, bármikor hívtam bárhova mindig sokat kellett tanulnia, nem ért rá, sietnie kellett haza, találkozott a pasijával stb. Amúgy kollégista is voltam, de ott is ezt tapasztaltam (de ehhez hozzátartozik, hogy mindig más évfolyamon és karon tanulókkal laktam együtt, illetve ott sem voltak programok stb.).

Ha valaki olyan helyre kerül, ahol az egyetemen vagy a kolikban aktívabb a közösségi élet, vannak programok stb., akkor bizonyára könnyebb helyzetben van. Valamint szerintem még akkor lehet talán könnyebben barátkozni, ha tudsz csatlakozni valami kisebb hallgatói közösséghez pl. hök, egyetemi újság, szakkollégium és ilyesmik.

Viszont ez még valóban az első hét, úgyhogy szerintem még korai ezen gondolkozni, simán találkozhatsz még olyanokkal, akikkel jóban lesztek.

Mondjuk egy hét azért nem egy világmegváltó idő, ezt egy egyetemistának azért remélem, nem kell ecsetelni. :D

Ettől függetlenül: jobban belegondolva te magad is rájöhetsz, hogy ez csak felületes általánosítás. Miért lenne egy oktatási intézmény mindenki számára a társas kapcsolatok fellegvára? Egyetlen barátságom alakult az egyetemista éveimben, bár igaz, vele még 15 év után is tartom a kapcsolatot. De egy fő. Ennyi. 2005-ben végeztem. A mostani barátaimat nagyrészt 2010-2015 között, illetve 1-2 éve a mostani munkahelyemen ismertem meg. Semmi kornkét dolog nem köthető ezen időszakhoz, egyszerűen csak így alakult. A barátnőmet is ebben az időszakban ismertem meg.

Tanulság: nincsenek kőbe vésett szabályok. Hogy milyen mendemonda miről mit mond, annak legfeljebb csak halvány statisztikai alapja lehet.