Mennyit kell ilyen esetben egy baráttól eltűrni? Mikor kellene szóvá tennem, hogy már nagyon bántó, amit csinál?

Ez nagyon szomorú. :(

Viszont azért ilyen messzemenő következtetéseket MÉG nem vonnék le, ugyanis szó szerint teljesen kivan. De annyira, hogy nem önmaga, és mindenki aggódik érte, hogy "bekattant", vagy szívrohammal kórházba fog kerülni, vagy valami.

Én szó szerint nem vagyok biztos benne, hogy tudja, hogy mit beszél, amikor ilyen kirohanásai vannak.

Hát konkrétumokat nem szeretnék írni, de a lényeg, hogy összejött minden probléma: több munkahelyi, magánéleti. Halmozódik egy ideje, most épp kicsúcsosodott valamiben.

Én pedig intézem vele/helyette a hivatalos dolgait, amit lehet (nyilván nem lehet mindent, meg nekem is van életem meg munkám), segítek a gyerekeivel, megyek-jövök hozzá/vele... ilyesmi.

Persze, hogy vannak más kapcsolataim. Van családom, munkám.

Nem ő a hozzám legközelebb álló ember, de együtt nőttünk fel, és én mindig azt vallottam, hogy az igazi barát bajban ismerszik meg, ezért ha azt látom, hogy egy nagyon jó barátom bajban van, akkor - amit csak tudok - próbálok segíteni.

Egyelőre ez nekem gondot nem okozott, nem hanyagoltam el miatta semmit, de többet nem tudok tenni, és úgy tűnik, épp ez a gond.

Nekem mondjuk az pont, hogy természetesnek tűnt, hogy vigyázok mondjuk fél órára a gyerekeire (akiket születésük óta ismerek), amíg elintéz valamit. Korábban is sokat voltunk együtt, a gyerekek is ismernek, eljátszom velük. Ez ilyen szempontból nem panaszkodás akart lenni. Ha így jött le, akkor rosszul fogalmaztam.

Nekem ott szakadt el a cérna, ahogy most teljesen váratlanul elkezdett velem viselkedni a legjobb barátnőm, akivel tényleg már iskolába is együtt jártunk. Egyszerűen meglepett.