Miért nem akar igazán senki barátkozni velem? (bővebben lent)

A kérdés kissé félreérthető, de nem tudom pontosan hogy írjam le, szóval...

Egyetemista srác vagyok, nem vagyok visszahúzódó és akikkel jól elvagyok azoknak keresem a társaságát, de már középsuli alatt is, de most is az a helyzet, hogy vannak akikkel rendszeresen beszélgetek, de soha nem csinálunk semmit együtt, csak pl az egyetemmel kapcsolatos dolgokról beszélünk, vagy néha másról is, de leginkább csak az egyetem az ami összeköt. Nem vagyok egy szórakozós/ivós típus, de nem gondolnám hogy ennek annyira limitáló tényezőnek kellene lennie. Tök szívesen mennék el valakivel helyekre túrázni/bringázni/futni, vagy csak néha összeülni, valami közös hobbit keresni, sport vagy egyéb rendezvényekre menni, bármit amit tudnánk mindketten (vagy többen) élvezni. De valamiért nem tudok, vagy nem akar senki velem olyan kapcsolatot kialakítani, ami nem arról szól hogy az adott helyzetben beszélgetünk (mondjuk órák között, edzésen, munkahelyen, stb), hanem azon kívül is.

Tudom, ez nagy részt rajtam is múlik, ha akarok valamit akkor kezdeményeznem is kell, de viszont nem akarok egyoldalú barátságot. Ha valaki magától nem beszél velem, nem akar velem semmit csinálni, akkor annak nem sok értelmét látom hogy én kezdeményezzek folyamatosan dolgokat. (és sajnos mostanában egyre inkább csak azt érzem, ha én nem keresek másokat, ők egyáltalán nem keresnek engem)

De most velem van a baj? Mit tegyek azért, hogy pl ne csak amiatt beszélgessenek velem mert pl "van 20 perc két gyakorlat között, és úgyse tudnának mást csinálni"?

Vagy manapság már nem divat a mélyebb barátság? Én vagyok a furcsa hogy ilyenre vágyom? Vagy ez a korosztály már nem akar ilyet? (21/f)