Hogyan szerezzek barátokat, ha úgy érzem senki sem akar barátkozni?

Három barátom van, de jelenleg egyikükkel sem tudom aktívabban tartani a kapcsolatot (messzebb költözünk egymástól, mindenki tanul és/vagy dolgozik stb., magyarul nincsen rá kapacitás, hogy rendszeresen találkozzunk, beszélgessünk, programozzunk) és emiatt is jó lenne új barátokat szerezni, hogy ne legyek mindig egyedül, legyen társaságom rajtuk kívül is. Viszont hiába találkozom és beszélgetek emberekkel, szinte kivétel nélkül mindenkin azt érzem, hogy egyáltalán nem szeretne barátkozni. Csak ilyen felszínesebb, ideig-óráig tartó, mű, sokszor személyes érdekeken alapuló haveri-ismerősi kapcsolataim vannak, vagy esetleg random idegenekkel váltok pár szót és ennyi. A legtöbbekkel el sem jutok odáig, hogy egyáltalán csak valamiféle érdemleges téma felmerüljön és rendesen beszélgessünk, vagy hovatovább valamiféle közös programot szervezzünk, mert a "hello-szia" szinten megáll a dolog.

Egyetemre járok, de gyakorlatilag ez is csak annyit jelent, hogy bemegyünk az óráinkra majd azok végeztével mindenki megy a dolgára. Talán ha két emberrel szoktam beszélgetni néha óra előtt, de velük is általában csak az egyetemmel kapcsolatos dolgokról és óra után ők is rohannak haza azonnal. Egyébként csúsztam és halasztottam, így jelenleg nem a saját évfolyamommal tanulok (bár az is ugyanilyen volt) és felvettem a kapcsolatot pár volt szaktársammal akik még szintén itt tanulnak, de velük sem tudtunk összehozni semmit. Szakos programjaink egyáltalán nem igazán szoktak lenni, az össznépi egyetemi programok is inkább csak kimerülnek a bulikban vagy tudományos előadásokban (a városi programok nagyjából szintén). Albérletben élek, ahol elvileg van egy lakótársam... valójában pedig olyan mintha egyedül laknék, szinte nem is látom (pl. a héten sem találkoztunk egyszer sem), egyáltalán nem beszéltünk még egymással egy szót sem. Járok egy kézműves szakkörre, egy nyelvtanfolyamra és az egyetemen is felvettem egy sport szabvált, de ezek is csak úgy működnek, hogy odamegyünk, folyik az óra, maximum egy-két szót váltunk (de ez is ritka) és kész vége, elköszönünk egymástól, mindenki megy a dolgára.

Szóval úgy érzem, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem nyitott a beszélgetésre, barátkozásra és elvan egyedül vagy a meglévő baráti körével, családjával, párjával stb., nem szeretne új kapcsolatokat kialakítani. Ezt is megértem, de közben nekem így elég nehéz, mert így kb. soha nem lesznek barátaim.