Mi lehet az oka annak, hogy velem senki sem akar barátkozni?

A rossz önbizalmam igazából inkább pont ebből adódik... Nem mondom, hogy előtte semmi problémám nem lett volna az önbizalmammal és szupermagabiztos voltam stb., de tényleg az egyetem kezdete óta érzem, hogy rosszabb. Én olyan közegből jöttem, ahol a korosztályomban az volt az átlag, hogy az ember tanul és a szabadidejében a hobbijával foglalkozik (sport, kreatív, művészet vagy bármi egyéb) vagy a családjával, barátaival van (mondjuk szerveznek valami közös programot pl. kirándulás/mozi/süti/biciklizés stb. vagy akár csak beszélgetnek, kutyát sétáltatnak és hasonlók). Persze, volt olyan aki egy területen kiemelkedő volt és nagyon ügyes/szorgalmas/tehetséges volt stb., de alapvetően nem ez számított és nem ez alapján ítéltek meg, nem kellett bizonygatni semmit senkinek. Csak az volt a lényeg, hogy érezd jól magad és azt csináld, amit szeretsz. Ehhez képest itt már mindenki csak az eredményt nézi és pl. az ciki, ha csak úgy hobbiból zenélgetsz, mert az xy majd mindjárt a fejedhez vágja, hogy neki van egy zenekara és itt meg itt lépnek fel... Most mondtam egy példát, de kb. mindennel így van. Mindenki külföldre rohangál, de országon belül is ide-oda utazgatnak wellnessezni stb. vagy éppenséggel bulikba, bálokba járnak folyamatosan. A lányok között például az is ilyen tök alap dolognak számít, hogy fotózásokra járnak és "modellkednek". Mint írtam az én családomban, barátaim között és a környezetemben ez nem is szokás és nekem tényleg furcsa is, hogy pl. kirándulni a környéken, körülnézni a városban vagy valami hétköznapibb programra szinte el sem lehet menni senkivel, mert egyszerűen senkit nem érdekel. Az öltözködésünk és a stílusunk is teljesen más. Nagyon sokan kiöltöznek az átlagos egyetemi napokra is (pl. fiúk közül csomóan hordanak zakót, inget és a lányok is elegáns cuccokban járnak pl. magassarkú, szoknyák, ingek mint valami üzletasszony). Én is fel szoktam venni szoknyát vagy blúzokat, de azért hétköznapi és lazább ruhákat hordok, sokszor szimplán farmert egy felsővel és lapos cipőt, mert én így érzem jól magam. Szerintem a természetemmel vagy a személyiségemmel sincsen baj, kedvesnek és barátságosnak tartom magam, többek szerint jó a humorom és segítőkész is vagyok, próbálok minél pozitívabb is lenni... nem tudom mi lehet a bibi.