Ebben a helyzetben még érdemes tanácsot adni vagy felesleges szájtépés?

Egy jó barátom 2 éve szakított a barátnőjével. Szinte rögtön el is kezdett randizni egy új lánnyal, aki 2 hét után betolta a legyünk csak barátok dumát, majd hamarosan teljesen eltűnt. A barátom ekkor elkezdte mondogatni, hogy megbánta a szakítást, de szerintem inkább csak az egyedülléttől ijedt meg, ugyanis sokat veszekedtek már a kapcsolatuk végén.

Azóta egy 1,5 hónapos kapcsolat volt a leghosszabb, ami összejött neki. Szerintem a lányok megérzik a kétségbeesettségét és nem jó ötlet túl tapadósnak lenni az első randi után. Pl. egy jól sikerült randi után néhány nappal már írta is egy lánynak, hogy gondolkozik, hogy abban a városban végezze a szakmai gyakorlatát, ahol a lány lakik (egyébként nagyon nem ott akarta). Többször próbáltam neki elmagyarázni, hogy az ilyen szintű nyomulás zavaró és max. egy másik kétségbeesett ember értékeli, de mintha a falnak beszélnék. Kicsit kezdek belefárdni abba, hogy folyton kéri a tanácsokat, de aztán egyet se fogad meg.