Őszintén, hányszor gondolkodtatok el azon, hogy rossz barátokkal veszitek körbe magatokat?

Félre ne értsetek, nem azt mondom, hogy rossz emberek, vagy ne lehetne időnként együtt lógni, de valahogy mégsem az a társaság vesz körbe, akikkel igazán megvan a közös hang. Elkezdtem járni önismeretre, és akkor vettem először észre, hogy olyan emberekkel barátkozom, akik valójában nem is felelnek meg az igényeimnek. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de pl. soha nincs pénzük, ezért nem tudnak eljönni egy jó koncertre vagy utazni, még a szüleiknél élnek (20-as éveink közepén járunk), ezért nehéz megszervezni bármilyen házibulit vagy csak úgy átmenni, kevés az élettapasztalatuk. Én úgy nőttem fel, hogy a szüleim folyamatosan utaztattak, hogy világot lássak, rengeteget voltam külföldön, több mindenben kipróbáltam magam (sportok közül a síelést), és nem tudok sehová sem elmenni síelni a társasággal, mert még azt sem tudnak. Ami nem baj, csak én imádok új dolgokat tanulni, ezért ha nem tudnék síelni és hívnának, akkor bármikor benne lennék, ők pedig úgy tűnik, hogy be vannak gyepesedve. Hidegen hagyja őket a dolog.

Nem érzem jól magam ebben a társaságban, rájöttem, hogy sznobok és kihagynak minden izgalmas dolgot az életben.

Viszont így 25 évesen nem tudom hol kezdjem az ismerkedést, lehet hogy amint jobban megismerem önmagam, akkor több hasonló embert fogok magamhoz vonzani.

Éltetek már át hasonlót?