Ti nem gondolkodtatok még azon, hogy milyen rossz lehetett a kutyáknak a háborúban? Ti mit tennétek a kutyátokkal háború esetén?

Én megpróbálnám magammal vinni. Bepakolnék egy táskába ételt és elsősegély csomagot, a kutya meg ezek tetején üldögélne a kutya.

Nem szoktam ilyeneken gondolkodni,de én ugyan úgy védeném mint a gyerekemet!

érdekes kérdés! én zombi fan vagyok( The Walking Dead, yeaah), és a sorozat megnézése után gondolkodtam hasonlón. Csak zombitámadás esetén adnék be neki méregkapszulát, mert ott valószínűleg engem védelmezve megtámadná a zombikat, ami egyet jelentene a halálával. De a háborúban talán el tudnánk rejtőzni valahol, és ott emberek ellen lenne esélyünk, ha nem csapatban támadnának. Bocs, kicsit elrugaszkodtam a zombikkal, de ehhez viszonyítottam a háborút is.

Igen, én már gondoltam rá. Minden vészhelyzetre. Egy helyen tartom a kutyám és a macskám cuccait, hogy pillanatok alatt bepakolhassam. A szállítódobozok mindig útrakészen állnak meleg takaróval és tálkákkal. Az állatokat úgy neveltem, hogy ne csak a száraz tápot és a konzervet fogadják el, hanem az ételmaradékot is. Egyébként a kutyák nagyon sokat kibírnak, de ahhoz érezniük kell a gazda jelenlétét és támogatását. A legszemetebb dolog a katasztrófavédelemtől, hogy pl. árvízkor nem engedik, hogy a gazda a kutyáját is mentse. Amiről te írsz, az extrém eset, de mindannyiunkat kényszerdöntésre ítélne. Az állataim velem maradnának és menteném őket az utolsó leheletemig, nekem ezt diktálja a lelkiismeretem. Amúgy köszönöm a kérdést, régen olvastam már ehhez fogható értelmes felvetést. Imádkozzunk, hogy nálunk soha ne legyen háború. Már régen elhunyt nagyapám mondta mindig, aki megjárta Piavét és a Don-kanyart is, hogy: "csak egészség legyen meg béke, a többi le van carva!" És mennyire igaza volt...Én, ha minden kötél szakadna nem altatnám el őket, hanem szabadon ereszteném. Talán úgy lenne esélyük a túlélésre. A szívem megszakadna, de ezt tenném. De amit te tennél nem visszataszító, bár végtelenül szomorú. Mutatja, hogy van szíved.

Én írtam ki a kérdést, egy régi fiókommal, mert valamiért ezzel nem engedte kiírni. Én azt hiszem, nem tudunk hitelesen elképzelni egy ilyen helyzetet. Legtöbbünk sosem volt valós életveszélyben, nem tudjuk azt a mértékű brutalitást, félelmet, rettegést elképzelni. Én azt gondolom, hogy kutyáimhoz mérten cselekednék: egyikük fél évig kóborolt, talán több esélye lenne túlélni, ha elengedném, a másik sajátomat megpróbálnám magammal vinni, ha nem lenne mit ennie, szenvedne, beteg lenne, lehet, hogy megölném, nem tudom. Köszi a válaszokat!

A másikat tuti nem ereszteném szabadon, mert mindenféle gonosz ember brutalitásának, vagy pusztán az emberek éhségének ki lenne téve, lehet, elfognák, és megennék, vagy a katonák poénból megkínoznák stb.

4-es nagyapja mondta bölcsen. Legyen béke. Őt két világháborúba is belekergették.

gyűlölöm a háborút, a szívszerelem fajtám, az akita inu pl. majdnem kihalt a második világháború miatt. szabadon én sem ereszteném, de megölni sem tudnám, bár ez lehet, hogy abban a helyzetben inkább gyengeség, mint erény. De ha belegondolok, lehet, hogy én előbb halnék éhen a vadonban, mint ő..

Megnyugtatlak, hogy gyönyörű magyar fajtánk, a komondor is majdnem kihalt a 2. vh. alatt, mivel úgy védte a portát a katonákkal szemben, hogy azoknak le kellett lőniük, hogy bejuthassanak.