Mennyire velem van a baj, hogy ha már nincs egy barátom se?

Mások örülnének, ha legalább valakivel tudnának beszélni. Lehet nem pofozott meg eléggé még az élet, hogy ne hisztizz.

Teljesen normális, hogy nem lehetsz mindenkivel barát. Sokakkal nem fog működni, mert megvan már a saját környezetük, nem vágynak társaságra, szorosabb kapcsolatra vagy bármi. Egy barátságnak amúgy is hosszú évek kellenek, míg az a bizalmi kapcsolat felépül, ami kell hozzá.

Ha nem érzed hogy érdekled a másikat, akkor lépj tovább, de nem kell hisztizni. Vannak emberek, akik viszont szívesen ismerkednek, barátkoznak, haverkodnak. Nagyon sok türelem kell ehhez, nem lehet csapkodva számonkérni másokat.

Ha nem látod értelmét a barátságnak, akkor legyél egyedül hisztizés helyett. Megvan a döntési lehetőséged, csak nem kell utána sírni hogy magányos vagy.

Nos kedves kérdező a helyzet, hogy nem azért nem keresnek, mert a világ gonosz, hanem valszeg, mert annyira nem fun meg cool veled lenni. Szokás mondani, hogy 5 perc után kiderül poker közben, kinek van a legrosszabb poker arca, nos ha nem derül ki, te vagy az. :D

Másoknak nincs empátiája, miközben íród, hogy magasról teszel a többi embertársadra, meg hasonlók? Szóval kinek is van alacsony empátiája?

Úgy gondolod, jogod van ahhoz, hogy az emberek meghallgassanak, sőt keressenek? Akkor fognak örömmel meghallgatni és keresni, ha te is örömmel hallgatod és keresed meg a megfelelő! embereket. Illetve kell némi megfelelő szintű asszertivitás is, hogy szavakba és tettekbe tudd önteni a gondolataid és a kritikáid. Nem megy ám magától. Szép is lenne, ha ilyen cukimuki világban élnénk. ^^

Az elsőnek csak annyit üzennék, hogy attól, mert valaki fiatal és vannak gondjai az élettel, nem kell parasztnak lenni vele és a saját sikertelenségedet rajta kiélni itt. :/

A másodikkal nagyrészt egyetértek, csak hozzá tenném, hogy nem mindig csak az egyénen múlik minden, van, hogy szimplán rossz helyen van az ember. ^^

Hát, figyelj, már az eső mondatoból kiderül. Feltételeket szabsz, amiknek meg kell felelni az embereknek, ez irritáló. Nekem volt ilyen ismerősöm, ő is MEGVÁLOGATTA a barátait és ezt úgy kell elképzelni, hogy akikkel épp barátkozott, azokat tesztelte, nekem minden beszélgetés vele olyan volt mintha felmérőn lennék, nem tudtam mellette elengedni magam, mert állandóan feszengtem. Aztán rájöttem, hogy tualjdonképpen nekem ez miért hiányzik és lekoptattam.

A következő az természetes. Mármint kinek az életéről meséljek? A szomszédoméról? Arról, hogy elmesélem, mi van velem, miért vagyok szomorú, miért örülök, attól nem mutatom az empátia hiányát. Így működik egy csevegés, én elmesélem, mi történt velem, te is elmeséled hogy mi történt veled. Ne várd, hogy csak azért menjen valaki egy találkára, hogy csak téged hallgasson.

A következőhöz; én azoknak a társaságát keresem, akikkel jól érzem magam és ezzel más is így van és úgy látszik ők nem érzik jól magukat veled és az első két pontból kiderül miért.

Figyelj, nagyon negatív és kötözködő embernek gondollak már csak ebből a kérdésből és ez nem vonzó egy embernek sem. Volt ilyen munkatársnőm, 1 ebédszünetet töltöttünk el együtt, én akkor voltam új.Az egész arról szólt, hogy halálesetekről, balesetekről, öngyilkosságról és hasonlókról beszélt végig, mint egy robot. Én utána kerültem őt, eszembe nem jutott volna magamtól oda meni, mert már azután az egy ebédszünet után lelkileg leszívva éreztem magam.