Nem tudok olyan embereket keresni, akik engem sohasem keresnek. Így nem lehet kapcsolatokat fenntartani, de kínosan érzem magam miatta, érdemes változtatni ezen?

Vannak olyan személyek, akiket a mai napig értékesnek tartok, de ők sosem írnak rám én meg már nem tudom rávenni magam. Kíváncsi vagyok, hogy mi van velük, de én most nem vagyok abban az élethelyzetben, hogy elmeséljem nekik, hogy mi van. Pszichiáterhez járok. Persze, az is egyfajta előrelépés, ha az ember tud nyitni mások felé, de nekem most nincsen témám, legalábbis pozitív nincs és nem azért akarom megkeresni őket, hogy panaszkodásnak higgyék ha nem tudok az életem pozitív alakulásáról beszámolni. Szóval ezért nem akarok velük beszélni. Amúgy a legtöbb kapcsolatom leépült az elmúlt 2 évben, és ez valószínű a problémák miatt vannak. Csak így nagyon nehéz haladni és fejlődni, jobban lenni, mert borzasztóan magányosnak érzem magam. Ugyanakkor egy energiavámpír vagyok, ki vagyok én, hogy bárkinek az életkedvét elvegyem. Tegnap találkoztam valakivel (akit mindig én keresek, de akkor szívesen eljön). Hát borzalmasan sikerült. :( Megint elvesztettem a magamba vetett hitem. Tudom, hogy neki is vannak problémái, és nagyon nem tudtunk egymásra hangolódni sajnos. Ez régen nem így volt.

Az a baj, hogy időt kéne adjak magamnak, hátha jobban leszek, de úgy érzem egyedül, magányosan nem nagyon lesz jobb. Mintha semmit sem tudnék tenni azért, hogy jobb ember legyek, több önbizalmam legyen és ne féljek az emberektől. Mert nem akarok nekik csalódást okozni, de mindig ez lesz a vége.