Hogy reagálnál, ha egy (nem túl szoros) barátod, ismerősöd megnyílna neked?
válasza: válasza: válasza:
válasza: válasza:Mert ne nyavalyogjon nekem. Mindenkinek meg van a saját problémája. Nem hiányzik még másét hallgatnom.
Keressen szakembert. Ezt tudom mondani. A hattyú halála az 1 darabos felvonás, senki sem vevő rá... Ez energiavámpírság.
A panaszkodó ember az olyan, mint a drogos, aki minden panaszkodásánál amit előad olyan, mintha szúrná magát heroinnal. Csak nála a heroin az a sajnálat erőszakos kicsikarása a másik embertől.
Egy drogostól meg kell vonni a drogot, azaz a sajnálatot, nem adagolni neki a részvét-pirulákat, azzal csak elhúzzuk a szenvedését és bennehagyjuk a mocsárban.
Azt tudom mondani mindenkinek, aki panaszláda embert lát, ne kezdje el sajnálni, mert akkor belesétál a csapdájában.
Egy nem túl közeli (tehát nem legjobb barát, testvér, bármi) ismerősről beszélek, aki mégsem egy vadidegen az utcáról... de látom a szövegértelmezéssel is vannak problémák. :-(
Az a baj ezzel a hozzáállással, hogy az empátiát még hírből sem ismeri. Mindenkinek a saját baja a legnagyobb, és ez így van akkor is, ha az emberkénknek a legnagyobb gondja, hogy A vagy B bankba rakja az 50 millióját, és nem kapható már a CLA Mercedes matt ezüst színben jó áron. És így van akkor is, ha valakinek nincs családja, nincs kihez fordulnia, csak pár "haver", ha valakinek a reggeli felkelés is olyan megerőltető, mint másnak egy maraton lefutása. (Nyilván két végletet hoztam példának.)
De hogy lehetünk ennyire hidegek egymással? Nem arról van szó, hogy oldjuk meg más problémáját, de ha már eleve ismerjük, és nyilván jóban vagyunk vele, akkor miért ne hallgathatnánk meg? Lehet, hogy más nem teszi... Miért ne segíthetnénk neki szavakkal, vagy egyszerűen odafigyeléssel? Nem b+, rögtön "takarodj innen, van saját problémám, ne rinyálj, fúj". Az, hogy ha valaki felajánlja, hogy kérjen segítséget szakembertől, az nyilván helyénvaló, de ehhez is előbb meg kell hallgatnod, hogy mi is a problémája.
Azért bízom benne, hogy ez az ostoba mentalitás kikopik idővel az emberekből. Az ember társas lény, de jelenleg mindenki a saját kis buborékjában él bezárva. Sokan még a párjuknak sem nyílnak meg. Ez elkeserítő. A társadalom elkeserítő.
(Persze egy vadidegenre ugyanezek az emberek gond nélkül förmednek rá, ha éppen útban vannak, vagy 2 mp-el később indul el a zöld lámpánál.)
válasza:17: Nézd! Ha most panaszkodik nekem és együtt siránkozunk, azzal egyikünk sem lesz beljebb az erdőben.. Mindkettőnk csak még rosszabbul fogja érezni magát.
Egyet jegyezz meg: mindenki csak a saját terheit képes cipelni, másét nem. Másra pakolni a terheinket meg nagyon nagy önzőség. Erre való a pszichológus, de őneki ez a szakmája, hivatása, ezért pénzt kap, hogy más kesergését hallgassa. Ezzel foglalkozik. Persze mindenki tud játszani fotelpszichológust, csak nem valami hatékony.
Egyébként meg engem is elhagyott minden barátom, cserben hagytak engem a bajban. És történt valami? Nem, túléltem. Nem vagyunk Jézus Krisztusok és nem tudjuk a másik embert megváltani. Ezt kéne már megérteni. Ez a dolog rám is érvényes: csak saját magam tudom kihúzni a mocsárból.
válasza: válasza:Az a baj a hozzád hasonlóan instabil emberekkel, hogy lehetetlen velük kölcsönös baráti kapcsolatot kialakítani, mert csak lehúzni képesek. Érzelmileg mindenképp, de gyakran anyagilag is. Semmi baj, ha egy barátom rám támaszkodik, ha baja van, de cserébe tudjak én is számítani rá, ha nekem van bajom. Egy többszörösen terhelt (ex)alkoholista mentális beteg erre nem alkalmas. Egy ilyen kapcsolatból csak rosszul jönnék ki.
Ez nem a te hibád, de ezért kell olyan segítőt találnod, aki egyrészt ért is hozzá, másrészt pedig nem kölcsönös kapcsolatban gondolkodik. Pszichológus, pszichiáter ezért van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!