Én vagyok túl érzékeny vagy ez valódi probléma? Konfliktuskerülő emberrel hogy lehet ezt megbeszélni? Többi lent.

Nyilván nem egy életproblémáról van szó, de engem zavar. Csak nem tudom jogosan-e.

Szóval 4en lányok (fiatal felnőttek) vagyunk legjobb barátok már nagyon-nagyon régóta. Azon belül is az egyik lány talán a legjobb barátnőm (legyen x) és a másik két lány is picit közelebb állnak egymáshoz. Mindegy is.

Szóval tkp. a legjobb barátnőmről van szó, akit az egyszerűsítés kedvéért x-nek fogok hívni most😀.

Az utóbbi időben több dolog is böki/bökte a csőröm de talán most jutottam el oda, hogy megfogalmazni is meg tudom.

Az egyik, hogy mostanában nagyon ritkán találkozunk. Ketten már nem is csináltunk utoljára valamit. Ez önmagában véve nem is lenne probléma, hiszen mindannyian elfoglaltak vagyunk, én lediplomáztam, ő tanul és nemrég kezdett dolgozni, ünnepek voltak, vizsgaidőszak, etc tehát érthető.

Ami zavar, hogy azt érzem, hogy ha én nem írnék neki, nem keresném akkor nem is beszélnénk. Ott vannak a hétvégék, munka utáni idő stb. tehat egy 1-2 óra kv-ra simán össze tudnánk futni. Már jópárszor írtam neki, de mindig volt valami. Nekem tök alap, hogy érdeklődtem milyen a munka, hogy ment a vizsga (mert tényleg érdekel h mi van vele). Magától nem mesél, de ha én nem írnék neki/keresném alig beszélnénk. A múltkor említettem neki, hogy megyek majd valami programra valakivel erre kicsit megsértődőtt, hogy miért nem vele. De vele mostanában már semmit se lehet tervezni. Ő nem igazán keres, hogy hé fussunk össze.

Nem volt köztünk semmi konfliktus, szingli szóval semmi olyanról nem tudok ami okot adna erre. Ismerem, alapvetően tudom azt is, hogy ő azért szeret egyedül lenni (többet mint én pl) de tényleg azt érzem, hogy ő nem tesz bele semmit ebbe a kapcsolatba, barátságba.

A másik (ami nem csak engem érint), hogy ha többen megyünk el valahova és egybe fizet valaki az egyszerűség kedvéért amit utána amúgy is elrendezünk, x-nek sose jut eszébe, hogy egyszer ő fizessen (mint írtam, mindig elrendezzük utólag), számtalanszor lóg valakinek és ő magától sose gondol arra, hogy vissza kéne adni, hanem mindig a másik jár a nyakára, hogy sorry még lógsz. Ezt viszont marhára kínos/kellemetlen valakivel újra és újra közölni. Fordítva meg a maradék 200 ft aprót is visszakéri.

Egyszer próbáltunk már erre finoman utalni, de abszolút bezárkózott.

Rendkívül konfliktuskerülő, ezer éve ismerjük már egymást, pontosan tudjuk, hogy a másik mikor érzi magát kellemetlenül. Viszont ha valami ilyesmit felhozunk, hogy hát beszéljük meg, akkor bezárkózik, hárít és nem igazán lehet vele beszélni.

Összességében talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy figyelmetlen. Nem önző. Csak sokszor (talán egyre inkább hajlamos erre) az az érzésem, hogy nem figyel másokra, abban az értelemben, mintha rá nem ugyanazok a "szabalyok" (nem szó szerint) vonatkoznának. Ha vendégség van egyikünknél (nem olyan rég volt) és megemlítem (csak úgy, nem célzásnak szánom) pl, hogy majd viszek y-hoz valamit, akkor jön a kérdés, hogy nem visszük-e ketten. Amivel nem lenne baj, de ilyenkor az az érzesem, hogy azt várja el, hogy én fizessem ki, én vegyem meg, azaz intézzem el. Neki a gondolat se fordul meg a fejében. Ez nem biztos hogy így van, hiszen nem vagyok gondolatolvasó, ezt csak azokból rakom össze amit az évek során láttam, tapasztaltam. Ill. főleg mostanában.

Valahogy kezdem azt érezni, hogy az egész társasággal való kapcsolatba se tesz bele annyit. Nem az anyagiakra gondolok első sorban, hanem magára a hozzáállásra, az odafigyelésre, érdeklődésre. Pl nem olyan rég diplomáztam és az volt érzésem, hogy ha nem írnám meg, ő nem érdeklődne, hogy h ment v ilyesmi. És igen, mindenkinek megvannak a maga dolgai de azt gondolom az nem tart semeddig hogy írjak 2 sort a legjobb barátaimnak hogy "mi a helyzet?".

Tudom, hogy NEM egy világprobléma.

Én reagálom túl/vagyok túl érzékeny? Vagy ezek mást is zavarnának?

Hogy lehet ezeket egy nagyon konfliktuskerülő emberrel megbeszélni? Aki hallgatni se szereti/bírja ha negatívabb kritika éri? Nem veszekedni akarok, megbeszélni.