Mikor lehangoltak és szomorúak vagytok valami miatt. Olyankor, a barátaitok ha megtudják tőletek ezt, akkor mennyire próbálnak nektek támaszt nyújtani?

Attól függ, mi miatt vagyok lehangolt, szomorú.

Amikor a hormonok havonta kínoznak pár napig, akkor lehangolt vagyok, dekoncentrált, de olyankor pont nem vágyom semmilyen társaságra, csak bekuckózni otthon, és aludni.

Gyászolni keveset gyászoltam, akkor azok, akik éppen ott voltak a közelemben, ők támogattak, beszélhettem nekik, meghallgattak.

Amikor egyéb oka van, akkor nem feltétlenül veszik észre mások, mert próbálok a megoldáskeresésre összpontosítani, és amikor kevés vagyok a megoldáshoz, akkor kérek segítséget, és akkor akihez fordulok, segít.

Nekem nem is mindig van ilyenkor szükségem támaszra, mert szeretem először magamban mérlegelni a helyzetet, csak utána kiadni magamból. Ilyenkor nem is igazán látszik rajtam, hogy valami nincs teljesen rendben.

Viszont mostanság (állítólag) sajnos látszott is néha rajtam kicsit, valamint arra is akadt példa, hogy kimondtam, hogy szomorúbb is vagyok, mégsem kaptam sem támaszt, sem tanácsot. Csak úgy elsiklottak mellette és mondták a saját dolgukat :c Nem a legszerencsésebb szitu, de igyekszem nem magamra venni.