Vannak olyanok, akik alapból szomorúak, lehangoltak mindig?

En. De csak mert kapcsolatfüggö vagyok. Alapbol magamtol nincs minek örüljek ugy erzem.

Pedig probaltam màr magam kirangatni ebböl hogy pl kitalàlok vmit hogy széppé tegyem a napom, jobb kedvem legyen, hatni az agy dopamin termelesère, jutalmazas, izgalmassà tenni pl filmezést popcornnal vagy akàr lovagolni vagy barmely sportra jarni meg magamnak valahogy örömet okozni ha màr senki nem teszi, amugy nagy fejtörest is okoz maga a kerdes hogy minek örülnék, de oda is eljutottam mar gondolatban, hogy magamnak irok levelet postait, mint mr Been, es szoval hiaba a sok sok önfejlesztö akarmi a neten hogy szeresd önmagad, ha szeretem is önmagam szeretettel teszek mindent értem, en nemhogy örömtelibb, de majdhogynem szomorubb leszek.

Mit ér a szépség ha senki nem làtja, mit ér a josàg segitökészség ha senki nem él vele, mit érnek a boldog pillanatok, ha nincs kivel megosztani, mit ér a napsütés,a simogato szellö, nyàri éjszaka a csillagos ég is, ha nincs, akit alatta àtölelhetsz

Münchenben voltam karàcsonyi "faluban" egyedül. A hatalmas gyönyörü ünnepi hangulat, fények, kivilàgitott fénylö, különöleges magas épitmények, full romantikus is volt egyben, mindezt egyedül megélni..en nem tudom elkepzelni se, hogyan p.csaba kell/lehet egyedül boldognak lenni??

Elliot kifejezetten rossz példa, hiszen ő mentálisan beteg, nem a személyisége ilyen.

"Elliot's therapy sessions and his own voice-over provide insights into his diagnosis. Elliot acknowledges his own social anxiety disorder, and later, his extreme sadness, indicative of his clinical depression. Krista notes his delusions in one session, checking to be sure he has taken his medication. His actions, such as his hyper-vigilant awareness of those around him, suggest paranoia as well, a syndrome that frequently accompanies or causes delusions."

[link]