Milyen okból szakítanál meg egy barátságot?

Én most sokalltam be.

Hogy minden találkozót visszamondott vagy késett- azért mert nem sietett, direkt... Abszolút telibe szart.

- Volt, hogy lekéste a buszt mert még ő bement a boltba. Szóval rohadtul nem is akarta elérni ha így megszervezte.

- Lemondta, mert a tvben ónos esőt beszéltek, na de nem felénk. (Nem esett amúgy ónos eső, plusz fok volt)

- Eljött, de nem közölte hogy kocsival, én meg vártam a buszmegállóban és én hívtam már, mire közölte elhozták őt és beültek ennyi egyet.

- Eljött mert erre járt éppen, de nem egyedül. Nekem idegenek voltak, s éjszakás is voltam, mondtam hogy én nem hívom most be őket. Sokszor hozott így kellemetlen helyzetbe. Én sem vittem hozzá senkit idegent, pláne munka előtt amikor egész nap félálomban vagyok és semmi kedvem nem volt vendéget fogadni, plusz előre sem szólt csak amikor már itt voltak.

- Sorozatban beígérte és lemondta, hogy majd bepótoljuk.

- Amikor beszéltünk telefonon, észre vettem, hogy az érdeklődése egyenlő a nullával. Meg is mondtam neki, de szerinte nem úgy van. 😒

Úgyhogy én befejeztem vele. Ez nem barátság, mégcsak nem is haverság. Nagy semmi. Dróton rángatott, mert hagytam magam. Bíztam benne, hogy hátha megváltozik. Hát nem.

Nálam is nemrég telt be a pohár, mert:

1. Ha én nem keresem őt, akkor ő sosem keresne magától (ezt meg is mondtam neki).

2. Elegem lett a gyerekes és önző, önfényező viselkedéséből (minden alkalommal azt kell hallgatni, hogy milyen kocsit vett, hogy szed fel csajokat, hogy ezen a héten épp melyik szállodában wellnessezett).

3. Szerinte baromi jó stílusa van, amivel folyamatosan megbánt, eleinte még viccesnek is tűnt, de nem, gáz a viselkedése.

4. Amikor problémám van, nem segít/áttereli magára a figyelmet. Pár példa: elmaradt az esküvőm, tudta, hogy sz@r a kedvem, de le akart velem ülni, hogy nézzünk együtt wellnesst a csajának, mert ő romantikázni akar; leöregezett több alkalommal; folyton beszól a ruhatáramra/már-már feltűnően megbámul, aztán tesz valami degradáló megjegyzést a külsőmre.

Nos, a fentieket nemrég elmondtam neki, szerinte ezek csak viccek, nem érti, hogy min húztam fel magam. Egy érzéketlen tuskó. Offoltam.

Ha hazudna.

Ha elárulna.

Ha kiadná másoknak az intim információkat, rólam.

Ha nem örülne az örömömnek, viszont kárörvendene a kudarcaimnak.

Nekem sajnos nagyon rondán lett vége egy baráti társasággal.. Azzal lett vége, hogy iszonyú módon megbántottak, akikért én sokat megtettem:

Gyerekkorunk óta együtt voltunk 4-en. Egy közülünk másfele ment tanulni, vele elválltak útjaink, de én tartottam vele a kapcsolatot. Ha hazajárt el is hívtuk magunkkal. Röviden-tömören annyi lett a másik 2 lánynak a baja, hogy "állandóan telózik" mikor kint vagyunk valahol. Na most, ennek a távol élő barátnőnek volt párja és ott lévő barátai, szerintem teljesen normális, hogy írogattak, és nem "állandóan" volt ez. Legalábbis nekem fel se tűnt nagyon, én nem értettem velük egyet.

Majd elárulta nekem ez a távoli barát, hogy valójában hármunk közül csak én keresem már, én érdeklődöm őszintén, mi van vele, és ez nagyon fájt neki. Elhívott engem egy szülinapi bulikára, nem tudtam, kik lesznek ott, de elmentem, mert neki sokat jelentett volna. Sok új embert megismertem. Készült egy csoportkép. A 2 "barátnő" meglátott engem a képen, és mivel ők nem lettek meghívva, világi harag zúdult ránk kb. amit én iszonyú gyerekesnek gondoltam.. Úgy gondoltam, ez az ő dolguk, rendezzék le, de kereszttűzbe kerültem és rajtam csattant az ostor. Eztuán minden apróság zavarta őket, de ez volt az alapja biztos vagyok benne.

Lett egy párom, akiért hálát adok az Égnek, mert jókor jött az életembe. De ezzel sem tudtak megbékülni, ont úgy, mint az említett távoli barátunknál, mikor párja lett.. A tipikus beszélek róla és "más lettem" kártya jött elő, amit nekem nem mellesleg egy durva gyászos időszak kísért, de ezt nem vették figyelembe, ami nagyon fájt..

Levegőnek kezdtek el nézni. Konkrétan, ha szóltam nem álltak meg, kerültek, emlékszem beültünk egyet fröccsözni és "nem tűnt fel nekik" hogy sírva szürcsölök a pohár felett. Egy barátom vette észre, aki elvitt onnét egyből, végighallgatott és megölelt, nem hagyta, hogy velük maradjak éjjelre, elvitt magához aludni.. Soha senki ilyet nem tett velem korábban, ez egy megalázó és undorító lépés a részemről, amit én soha de soha nem tudnék megtenni egy barátommal. Végül sírva borultam ki, ami mai napig egy trauma maradt számomra.

(Az egyikőjüket állítólag csak vitte a másik, mert nem értette velem szemben ezt az ellenszenvet, mégsem tudott kiállni mellettem..)

Szóval: az árulás, gyerekesség, és a valakiért a tűzbe tennéd a kezed, de ő tócsába se lépne érted effektus..

"1. Ha én nem keresem őt, akkor ő sosem keresne magától (ezt meg is mondtam neki)."

Ez nagyon igaz rám, sosem keresem a barátomat És most már lassan ő sem engem úgy érzem eltávolodunk egymástól muszáj változtatnom :(

En rengeteget szakitottam meg, hosszu evek, evtizedek utan. Ugyanaz. Ha van egy olyan jellemhiba valakiben, amit nem tudok toleralni, ujra es ujra elojon, vagy csak az erzeseimben eltorott valami jovatehetetlenul. Visszanezve nem bantam meg egyiket sem, de azt elismerem, hogy nagyon hianyzik az, ami jo volt, pl a nevetesek, a beszelgetesek.

Igen, vannak kifogastalan emberek, akik rohadtul unalmasak. Veluk nem tudnek logni. De ha valaki tenyleg egy genya, pl velem log es a mutet miatt rettego ismeroset lerazza, mert velem jobb... Nem, nem kell a baratsaga, szazszor kiderult, hogy nincs lelke.

Ezert jo kollegakkal, iskolatarsakkal, barkivel csak logni, egymast nem megismerni. Ha nem jutottam volna le az igazsagig, akkor mai napig rohogcselhetnenk vagy filozofalhatnank, kirandulhatnank. Szerencses, aki rossz emberismero.