Milyen esetekben szakítanád/szakítottad meg a barátoddal a kapcsolatot ? Konkrét, személyes példát tudnátok mondani ? Mi olyan eset volt, miután azt mondtad, kész, vége a barátságnak ?

Átvert, és tiltottam a picsába.

Ígérte, hogy kifizeti a melót, és átadtam a cuccot, azóta ignoral mindenhol...

Nem fizette ki...

Kioktató stílusban előadta többször is, hogy minek tanulom azt, amit, később meg azt, hogy minek szülök gyereket. Ezután úgy döntöttem, nem szeretnék vele ezentúl beszélgetni, mert nincs szükségem megmondóemberre. A saját életével kapcsolatban legyen okos, ne máséba pofázzon bele kéretlenül. Teljesen jól döntöttem, nem bántam meg, hogy nem beszélek vele többé. Ennek lassan 10 éve.

Amikor írányitani akart, amikor semmi sem volt jó ami velem kapcsolatos. Majd jött a lelki megalázás, akkor döntöttem, hogy itt megállunk, elég volt. Én kiléptem a kapcsolatból, de őt ezzel vérig sértettem. Ekkor keződőtt a zaklatása ami végül is bíróságra került, és börtönbüntetést kapott. Jelenleg is börtönben van gyilkossági kísérlet miatt. De ahogy mondani szoktam minden rosszban van valami jó. Ma már sokkal erősebb, óvatosabb vagyok. Az első zaklató jelnél már szakítok is, nem engedem elfajulni a dolgokat. ( emellett elkezdtem aikidozni is)

Legjobb barátnőm esküvőm előtt 3 nappal lefeküdt az exvőlegényemmel. Nem is csinált ebből titkot. Soha többé nem voltam hajlandó szóba állni vele.

Nekem egy barátom volt, akiről utólag derült ki, hogy nem volt több egy ivócimboránál. Suhanc koromban együtt töltöttük el szinte az összes kora estét. El iszogattunk. Beszélgettünk, Aztán családot alapított. Ezt én nem is kezeltem problémaként, - megértettem, hogy nem folyhatnak tovább úgy a dolgok, mint azt megelőzően, úgy kezeltem a dolgokat, hogy a család intézménye szent, nem alkalmatlankodom szükségtelenül. Az idők folyamán úgy alakult, hogy távolabb is költözött a volt barátom családostól, de nem áthidalhatatlan távolságba. Ahogy telt-múlt az idő, szakítottam arra időt, hogy meglátogassam, - vittem egy üveg italt és miután ajtót nyitott az anyukája, azonnal világossá tettem előtte, hogy nem akarom a régi életünket folytatni, szeretnék egy pár szót beszélni a barátommal, - hogy miként élik napjaikat, - aztán megyek is. A barátom anyukája a fentiek ismeretében is minősíthetetlenül paraszt volt velem, - egy az egyben megmondta nekem, hogy ne menjek oda többet, pedig abból, amit mondtam neki, illett volna megértenie, hogy nem akarom züllésbe vinni az egy szem kicsi fiát, - az addig barátomnak hit ember pedig sem akkor, sem később nem állt ki amellett, hogy már nem lesznek ivászatok és nem fogunk minden délután találkozni, mint azelőtt. Ez volt az a pillanat, amikor elengedtem a barátságot, - mert ez nem volt az.

Volt egy menyasszonyom, aki egy huzamosabb idő elteltével sem tudta eldönteni, hogy velem képzeli-e el a jövőjét vagy egy közös ismerősünkkel. Szüneteltetni akarta a kapcsolatunkat, amit én nem engedtem, - választás elé állítottam, amelynek következményeként a másik férfit választotta.